5. nap – December 5.

Adventi hangok, fények, illatok, hangulatok… rajongok értük. December közeledtével már izgatottan várom, ahogy az ünnep beköltözik a hétköznapjaimba. Szinte minden idegszálam megfeszül és habzsolva vadászok mindenre, ami a karácsony közeledtét jelzi. S bár az agyam tudja, hogy jól felépített marketing eredménye a legtöbb dolog, amit látok és hallok, de mégis a lelkem szinte kacarászva ugrál a benyomások között. Ilyenkor „szép Tündérország támad föl szívemben” és „megszáll egy titkos, gyönyörű igézet”. Igen, mert minden egy kicsikét más ilyenkor, még a pőre, lecsupaszított emberi lelkek is. Ilyenkor mindenki kicsit jobban segít, jobban adakozik, kicsit kedvesebb, emberibb arcok tűnnek fel mindenhol. És ez jó. Ez szép. De nem tökéletes. Tökéletes akkor lenne, ha mindez nem belénk nevelt, berögzült cselekvések halmaza lenne csupán, nem egy időszaki szeretetroham eredménye, hanem valami ennél több. Ha a szépségek között sikerülne felfedeznünk azt a bizonyos megvalósult tündérmesét: az Isten fia emberré, törékeny, gügyögő csecsemővé lett, hogy engem/téged megváltson. Bevallom, ha ebbe igazán, mélyen belegondolok, szinte beleszédülök. Isten törékeny, magatehetetlen csecsemővé lett értem… Oh, igen, ha ezt megértem, akkor igazán örülni, táncolni akarok. Segíteni, adakozni, jótékonykodni, szétosztani magam egy mosolyban, jó szóban – csak egy picikét is viszonozni valahogy azt a mérhetetlen szeretetet, amivel elhalmozott az Úr. Azt hiszem ilyen lehet az advent megélése. Teljesen behódolni a Szeretetnek, a hálának. Ez az érzés pedig nem csak egy időszakra szól… nem ér véget az ünnep másnapján. Az advent igazi megélése nem 3 napban csúcsosodik ki, hanem egy egész életen át.

Vágyom erre…

Uram, adj bátorságot elveszni a Te szeretetedben!

c9a8df576e357e382d0cc1154047a948

← Vissza a naptárba