2016. november havi bejegyzések

Önmagadat beleadni

„Miért harcoltok, vitatkoztok és veszekedtek egymással? Mert folyton önző kívánságok dúlnak a szívetekben!

Nagyon kívántok megszerezni bizonyos dolgokat, de nem kapjátok meg. Ezért gyilkoltok, irigykedtek másokra, és mégsem tudjátok megszerezni, amit szeretnétek. Veszekedtek és harcoltok, mégsem kapjátok meg, amit akartok, mert nem kéritek.

Vagy ha kéritek is, mégsem kapjátok meg, mert nem helyes indulattal kéritek. Hiszen csak arra kellene, hogy önző módon magatok élvezzétek.

Olyanok vagytok Istenhez, mint a férjéhez hűtlen, házasságtörő asszony! Hát nem tudjátok, hogy a világot szeretni annyi, mint Istent gyűlölni? Ha valaki a világ barátja akar lenni, az Isten ellensége lesz.” (Jakab 4,1-4 EFO)

olvasás folytatása

Adventi gondolatok

„Az éneklőmesternek; Dávid zsoltára.

Várván vártam az Urat, és hozzám hajolt, és meghallgatta kiáltásomat. És kivont engem a pusztulás gödréből, a sáros fertőből, és sziklára állította fel lábamat, megerősítvén lépteimet. És új éneket adott szájamba, a mi Istenünknek dicséretét; sokan látták és megfélemlettek, és bíztak az Úrban.”  (Zsolt 40, 1-3.)

„Várván vártam az Urat…”

A várakozás csodája türelemre és odafigyelésre késztet. A hit és bizalom megerősödik, és az ember egyszer csak belekerül abba az áldott állapotba, amikor szíve megnyílhat a természetfeletti felé. A várakozás sejteni enged, ekkor végiggondoljuk százszor és ezerszer, mi lesz, ha beteljesedik mindaz, amiben reménykedünk. Mint a szerelemben, amikor a szívünk választottjával való találkozásra készülünk. Amikor a várakozás már vágyakozássá fokozódik… Hiszen várni az egy dolog. Várván várni – az már valami többről szól. Itt már nem általánosságban beszélünk, itt már nagyon nem mindegy, mi fog történni. Minden fel lett téve egy lapra. Az igazi, szívből cselekvő várakozó kockáztat. Az ilyen jellegű várakozás sohasem passzív: attól hiteles és valódi, hogy tevékeny készülődéssel telik.  Tervezget, álmodozik, végiggondolja számtalanszor milyen lesz, ha…

d803e1f22a229f3ec73a2ea901d233f9_cr
Fotó: Pinterest

olvasás folytatása

Társválasztás ma

tarsvalasztas-ma-illusztracio
Fotó: superbook.cbn.com

A 21. században sokakat foglalkoztat, hogy hogyan találják meg az igazit. Sokféle módszert kínál elénk a világ, és sajnos gyakran a gyülekezeti fiatalok is ezekkel a módszerekkel próbálkoznak.

Én is még a párválasztás előtt állok, így sokat jelent számomra, amikor a szüleim újra meg újra elmondják, hogyan vezette őket Isten egymáshoz. Mert nekünk, keresztyéneknek van Valakink, aki útmutatást ad, segít választani.

olvasás folytatása

Őszi gondolatok

„Az Úr bír ez egész földdel és minden benne élőkkel;
Övé a földnek kereksége, mit a tengeren épített,
Folyóvizekkel körülvett, melyben meglátszik bölcsessége.”

 

Rám esteledett, csak úgy meglepett, mint mindig. Még most kezdtem a napot, még most is érzem terhének súlyát a vállaimon, még most nyeltem le a reggeli kávém utolsó, már-már kihűlőben lévő kortyát… és újra este van. De bevallom, olyan kedves szívemnek ez a napszak, főleg így ősz tájékán. Ez idő tájt kiszabadulok a természetbe és csak úgy szívom be a friss levegőt, mely ilyenkor betölti a tüdőm minden egyes kis pontját. Közben hosszú percekig élvezem az utcai világítás fényében vetkőző, kopár fák elnyúlt ágait. Én annyi szépet látok ebben a sokaknak nyomasztó és rideg, nyálkás időben. Előszeretettel toccsanok egy-egy tócsába, majd pajkosan nézek szét, vajon nem látott-e meg valaki. Gyermeki huncutsággal futok neki a ködnek és hagyom, hogy körbevegyen, átöleljen. Úgy megfognám, megmarkolnám, de kicsúszik a kezeim közül. Majd újra felocsúdok: „de hisz mit művelek, felnőtt vagyok” – kérek elnézést a bennem megszólaló homo sapienstől.

olvasás folytatása

Jól esik felismerni

Pair of shoes in row against wall

Lassan már 4 éve élek a világ egyik  legjobbnak/ legélhetőbbnek/leggazdagabbnak mondott országában, Kanadában, és időnként elmorfondírozok rajta: megérte kijönni?

De abban a pillanatban, ahogy leírtam, kimondtam, hogy „megérte-e kijönni?”, már meg is szólaltak a hangok a fejemben – igen hangok, mégpedig  azoknak a hangjai, akik itt vannak már évek óta és azzal szokták kezdeni az új bevándorlókkal való beszélgetést, hogy „Majd meglátod, ha…”, „Te is észreveszed később…” valamint „Rá fogsz jönni, hogy…”. Ilyenkor olyasmi szokott következni a továbbiakban, hogy „csak az első 5 év nehéz …”, vagy „ha először hazalátogatsz, utána másképpen fogsz gondolkodni…”, „az első pár évben nem szabad megkérdezni, hogy megéri-e…”, esetleg „később megéri, csak kitartás…”.

olvasás folytatása