Minap egy áruház sorai között egy furcsa polcra lettem figyelmes. Piros, vastag sávú, jól látható helyen feltüntetett mondat volt olvasható rajta: „Csomagsérült árú”. Addig még sosem láttam ott ezt a polcot, vagy elkerülte a figyelmemet, vagy olyannyira el voltam foglalva a megvásárolható normális áruval feltöltött sorokkal, hogy ezt a kis polcot nem is vettem észre. Mindenesetre most felkeltette a figyelmemet. Ám még azelőtt, hogy odaértem volna gyorsan eldöntöttem magamban, hogy nyilván a kelletlen, szavatosságában lejárt vagy valóban a sérült termékek kerültek oda, és hogy az egész csak lim-lomból áll. Még a fentebb említett piros, megkülönböztetett jelzés is azt a benyomást keltette bennem, hogy tilos, használhatatlan, veszélyes stb. Viszont úgy döntöttem, hogy ha már ott vagyok, és még időm is van, mégis szétnézek rajta. A polc kissé hiányos és rendezetlen volt, a termékek csak úgy ide-oda hajigálva feküdtek egymás mellett. Nem egy vonzó látvány, semmi marketing, semmi megvilágítás, semmi de semmi érdekesség. Egyiknek a doboza szerteszét szakadozva, a másik megnyomódva, a harmadik mindjárt szavatosságának érvényét veszti, a negyedik pedig kimondottan egy-egy furcsa és egyedi dolog, amolyan nem mindennapi használatra szánt „izé”. Igazából egyetlen vonzó tulajdonságuk volt ezeknek a termékeknek, éspedig az áruk. Jóval olcsóbban, szinte fele annyiért voltak kínálva a vásárlónak, mint a hibátlan társaik. Elidőztem kicsit, de haszontalannak, értéktelennek nyilvánítva tovább indultam onnan.
“Azért ha valaki Krisztusban van, új teremtés az; a régiek elmúltak, ímé, újjá lett minden.” (2Korintus 5,17)
Ez az áruház egy szlogennel hívja fel a nagyközönség figyelmét magára: „A legkisebb is számít!”. Elgondolkodtam, hogy hány meg hány hívő ember hasonlít ennek a polcnak a termékeihez. Hányan „csomagsérültek”, „szavatosságukban régiek” vagy csak éppen „kelletlenek” ebben a „NAGY családban”. Hányan várnak valakire, hogy meglássa őket és a kosárba, majd pedig használatba kerüljenek. Hányan és hányan szeretnék valóban elhinni, hogy a legkisebb is számít. Én nem tudom, hogy te a marketinges tervezés villogó osztályára, vagy erre az árva, sötét polcra kerültél-e, de azt az egyet tudom, hogy bármilyen is a csomagolás, a lényeg a tartalom; bármilyen „régi” is vagy, ha időben használnak hasznos vagy, és bármilyen furcsa dologra találtak is ki – egyedi vagy. Valamiért, egy meghatározott időre, célra vagy teremtve. És valaki egyszer kitalált, megalkotott és elrendelt, sőt levédetett. Talán az út során nagyon sok teher került rád és megnyomódtál, elvesztél vagy elfelejtettek, de értékedben, amíg itt vagy a polcon nem leszel – nem lehetsz kevesebb. A Tulajdonos licencet adott, hogy használatban légy, de csakis az Ő neve alatt levédve, mert az értékedet az Ő kiváltása, megváltása határozza meg. „Azért ha valaki Krisztusban van, új teremtés az…” Milyen felemelő dolog ezt az Igét olvasni, és tudni, hogy nincs semmi elveszve. Emberi szemmel nézve „más” lehetsz, de Krisztus már az újat látja benned. Talán nem tolakodnak a polc előtt, ahol vagy; talán csökkent az értéked, de a lényeg benned és belülről hat.
Kedves Tesó, ha találsz egy ilyen kistesót, kérlek ne kerüld el, hanem gondolkodj el azon, hogy egy és ugyanazon Alkotó keze munkája vagytok ti ketten! Örülj, hogy a Mindenható téged eddig megóvott a sérülésektől, és kérlek soha ne felejtsd el: a legkisebb tesó is számít!
Vári Erika
