2016. október havi bejegyzések

Református mémek

Október 31-e különleges nap a világ protestáns egyházai, így a református egyház számára is. Ezen a napon visszaemlékszünk arra, hogy csaknem ötszáz évvel ezelőtt eljött a történelem egy elkészített és elrendelt pillanata, amikor is az evangéliumot eltakaró emberi hitrendszerek leomlottak, és újra felragyoghatott a kegyelmes Isten közelsége a kor istenkeresői számára.

Luther és Kálvin önmagukban kis fogaskerekek voltak ebben a folyamatban, mégis az ő nevükkel fémjelezzük ezt a napot. A reformáció öröksége azonban túlmutat az ő személyes életművükön, mivel nem új hitelveket fedeztek fel, hanem visszanyúltak az ősegyház időszakába, felelevenítették és aktualizálták mindazt, ami Krisztusra mutatott.

A reformáció során és az evangélium-központú gondolkodásban nagy szerepet kaptak a jelképek: egy képben, szimbólumban összesűrített üzenetek, amelyet századokon át megőrzött és ápolt a személyes hitgyakorlat. Ezek a szimbólumok egészen a mai napig használatban vannak a református egyházon belül, még akkor is, amikor napjainkban a klasszikus szimbólumokat modern, mögöttes üzenettel telített képi ábrázolások, úgynevezett mémek váltják fel.

A teljesség igénye nélkül vegyünk sorra néhány őskeresztyén képi ábrázolást, amelyek a reformáció során újra életre keltek!

olvasás folytatása

Tízparancsolat

dsc_3786

Múlt héten fejeztük be a Tízparancsolatról szóló sorozatunkat itt a blogon. Úgy gondoltuk, hogy érdemes még egyszer visszatekinteni erre az elmúlt tíz hétre. Még egy pillantás hátra, hogy határozottabban indulhassunk előre!

Fogadjátok hát szeretettel ezt a kis összefoglalót!

1. parancsolat:

Minden a látáson múlik, TeSó. Minden. Ha nem látom Őt a legnagyobb kincsnek az életemben, ha nem Őt tartom a legjobb és legnagyszerűbb dolognak a napjaim folyásában, ha nem vagyok tele az Ő gyönyörűségével, ha nem Benne és egyedül csak Benne keresem és találom meg az örömöm, ha nem Ő tölti be a keserű űrt a szívem mélyén – akkor ez a sok felkiáltójeles mondat bizony borzasztó szabály-gyűjteménnyé és irtózatos teherré lesz. (Homoki Gyula)

olvasás folytatása

Begyakorolt mozdulatok

Fotó: architectureartdesigns.com
Fotó: architectureartdesigns.com

Próbáltál már hosszú, akár sokéves kihagyás után valamit újrakezdeni? Megszólalni egy nyelven, amin évek óta nem beszéltél? Vagy lefutni egy húsz kilométeres távot, pedig hónapok óta nem edzettél? Eljátszani egy nehéz művet úgy, hogy hónapok óta nem zongoráztál?

Sokáig nem ültem le a hangszerem mellé. Bűntudatom volt, mert régóta nem gyakoroltam, ezért féltem felmérni a veszteségeket. De minél tovább halogattam, annál több volt a veszítenivalóm. Nem futottak az ujjaim a billentyűkön, olyan volt az egész, mintha egy tó mélyén felejtettem volna a biciklimet egy fél évre, aztán elővettem volna és azt várnám, hogy olajozottan működjön. Rozsdásak voltak a mozdulataim, szaggatottak a dallamaim… De aztán valahogy belefeledkeztem az ismerős hangokba, és azt vettem észre, hogy újra örömöm telik a zenében.

olvasás folytatása

„A legkisebb is számít!”

maxresdefault-1

Minap egy áruház sorai között egy furcsa polcra lettem figyelmes. Piros, vastag sávú, jól látható helyen feltüntetett mondat volt olvasható rajta: „Csomagsérült árú”. Addig még sosem láttam ott ezt a polcot, vagy elkerülte a figyelmemet, vagy olyannyira el voltam foglalva a megvásárolható normális áruval feltöltött sorokkal, hogy ezt a kis polcot nem is vettem észre. Mindenesetre most felkeltette a figyelmemet. Ám még azelőtt, hogy odaértem volna gyorsan eldöntöttem magamban, hogy nyilván a kelletlen, szavatosságában lejárt vagy valóban a sérült termékek kerültek oda, és hogy az egész csak lim-lomból áll. Még a fentebb említett piros, megkülönböztetett jelzés is azt a benyomást keltette bennem, hogy tilos, használhatatlan, veszélyes stb. Viszont úgy döntöttem, hogy ha már ott vagyok, és még időm is van, mégis szétnézek rajta. A polc kissé hiányos és rendezetlen volt, a termékek csak úgy ide-oda hajigálva feküdtek egymás mellett. Nem egy vonzó látvány, semmi marketing, semmi megvilágítás, semmi de semmi érdekesség. Egyiknek a doboza szerteszét szakadozva, a másik megnyomódva, a harmadik mindjárt szavatosságának érvényét veszti, a negyedik pedig kimondottan egy-egy furcsa és egyedi dolog, amolyan nem mindennapi használatra szánt „izé”. Igazából egyetlen vonzó tulajdonságuk volt ezeknek a termékeknek, éspedig az áruk. Jóval olcsóbban, szinte fele annyiért voltak kínálva a vásárlónak, mint a hibátlan társaik. Elidőztem kicsit, de haszontalannak, értéktelennek nyilvánítva tovább indultam onnan.

olvasás folytatása

Tízparancsolat 10.10

versenges-verekedes-irigy-nok
Fotó: bien.hu

„Ne kívánd a te felebarátodnak házát. Ne kívánd a te felebarátodnak feleségét, se szolgáját, se szolgálóleányát, se ökrét, se szamarát, és semmit, a mi a te felebarátodé. (2Móz 20,17).

Ha eddig úgy gondoltad, te megfelelsz Isten parancsolatainak, teljesíted azt a mindennapokban maradéktalanul, hiszen nyilvánvaló bűnt nem követsz el, a Tízparancsolat utolsó parancsa kizökkent a hamis bizonyságodból, annak ellenére, hogy a 10. parancsolat tűnik talán a legveszélytelenebbnek az összes közül. Hiszen a kívánságot ugyan ki láthatja? Nem nyilvánvaló, mint a gyilkosság, vagy a lopás. Ez belül az ember szívének legmélyén megfogalmazódó érzés és gondolat. Itt azonban nem is a kívánsággal van a baj, hanem hogy mi a motivációja, merre irányul. Arra vágyni, hogy Istennel többet legyünk, vágyni a kegyelmi ajándékokra, vágyni egy Istentől kapott férjre, feleségre, gyermekre, áldásokban gazdag életre nem a parancsolat megszegése. Amikor viszont ezt a másik ellenében kívánjuk, az már a bűn előszobája. Épp ezért én úgy vélem, hogy az utolsó parancsolat az egyik legnagyobb parancsolatok egyike, mert benne van Isten tisztelete és a felebarát szeretete, amely megelőzi az összes többi parancsolat betöltését. Tisztelem Istent és áldom, hogy kegyelme nem csak az enyém, hanem másra is árad, és nem vitatom el tőle a döntést, hogy kinek mennyit és miért ad. Isten mindenek előtti imádatát így nem cserélheti fel földi kincs, nem lesz bálványommá semmi sem. Az Ajándékozót fogom szeretni és nem az ajándékért, fogok kunyerálni.

olvasás folytatása