Urunk és Istenünk!
Tudod, kik vagyunk.
Te ismered a tiszta lelkiismeretű embereket
és a lelkiismeretleneket,
a magabiztosakat
és a bizonytalanokat,
a hívőket, keresőket, kételkedőket
és hitetleneket egyaránt.
Amikor azonban Előtted állunk,
minden különbözőségünk ellenére is
mindannyian hasonlók és egyenlők vagyunk abban,
hogy kegyelmed nélkül mind elvesznénk,
– de abban is,
hogy mindannyiunknak megígérted kegyelmedet,
és azt meg is adod szeretett Fiadban.
Hálát adunk Neked most, az nap kezdetén,
hogy Tőled jövünk és Feléd mehetünk.
Ragyogjon felettünk Betlehem csillaga,
és vezessen Hozzád!
(Karl Barth imádsága nyomán)
Ha megtanulok minden megtanulhatót, bocsánat pedig nincs bennem, olyanná lettem, mint a kőműves, aki szilárd falakat emel maga köré és kizárja a világot. Ha mindenki követne is, aki beszélni hall, megbocsátani viszont nem tudok, vakon vezetném a bennem bízókat a széthullás felé. A bocsánat megtart, megnyer, a bocsánatra szükségem van és szüksége van a másiknak is.
És ha tervezni is tudok, ha szívemet élő hálaáldozatul Istennek szentelem, bocsánat pedig nincs bennem, nem lehetek szabad indulatomtól és félelmemtől Isten számára. Ha meg is hallom az idők szavát, amik változásra szólítanak, bocsánat pedig nincs bennem, a megbocsátó Krisztus szavára süket leszek.
A bocsánat botrány, érthetetlen és nem jogszerű. A bocsánat tűzszünet, a kőkemény logika feladása. A bocsánat nem emlegeti fel a rosszat, képes teljesen felejteni. A bocsánat újrakezdés, amiben mindnyájan reménykedünk.
Nem forog maga körül, nem tétlen a szenvedéssel szemben, nem láncol a múltamhoz. Nem növekszik a jogosságban, de növekszik a szeretetben. Nem találjuk a földi igazságban, de ott van az isteni kegyelemben.
Mindent elfedez, mindent hisz, mindent remél, mindent eltűr. A bocsánat sohasem kopik el. Sosem lesz elvvé. Sosem lesz merőben elméleti vagy belső folyamat. De legyen bár tudás, elfelejtjük. Legyen bár diploma, belepi a por. Legyen bár egyház, élhetetlenné válik. Legyen bár párkapcsolat, széttörik.
Mert töredékes a szeretetünk és a tudásunk: mi is a bocsánat hatalma alatt élünk. Amikor eljön hozzánk a tökéletes bocsánat, eltöröltetik töredékes tudásunk és elvrendszerünk. Mindenki más, még mi magunk is, mint az képzeltük. Ezt tudva megbocsáthatunk másoknak és magunknak is, ahogy Jézus megbocsát nekünk.
Most azért megmarad a hit, amit a bocsánat hajt, a remény, ami a bocsánatra néz és a szeretet, ami megbocsát: ezek által pedig a legnagyobb köztünk a Krisztus.
Laskoti Zoltán
