„…Mit keresitek a holtak között az élőt? Nincs itt, hanem feltámadt…” Lukács 24,5b-6a
Néhány héttel ezelőtt nekem is volt alkalmam felkeresni azt a bizonyos sírt. Sőt, végigjárni azokat az útvonalakat, melyeket Jézus és tanítványai is végigjártak. Furcsa érzés volt. Átgondolva az újszövetségi történeteket és Jézusnak egy-két tanítását, melyek akkor a fülembe csengtek, nem tudtam világosan megfogalmazni magamnak, hogyan is gondolta Ő ezt az egészet. A fejemben valami szédítő kavarodás volt, és ezt kérdeztem: „Jézus, te forradalmár voltál?”. S ma ezeket a sorokat írva, mindezeket végiggondolva, kijelentem: „Jézus, te forradalmár voltál!”.
Rengeteg kegyhely, tömjénfüst mindenütt; csillogó érmék a földön, bankók összegyűrve – nem értettem semmit. Zavarba jöttem. Talán mások többet tudnak, mint én? Talán valamit látnak is? Én nem látok semmit, csak a pünkösdi nyelveken szólás (hallás) élménye az, amit tapasztaltam. Mindenki Jézust kereste. Galilea, Kappernaum, Názáret, Jeruzsálem, Betlehem…
És Jézus sehol.
Többedmagammal érkeztem meg a sírhoz, akarom mondani, a sírok közül az egyikhez (ugyanis több is van). Ekkorra én már annyira összezavarodtam, hogy csak egy árnyékra vágytam, hogy megpihenjek. S ott ülve a sírtól néhány méterre, látva az ajtón a feliratot, végre megnyugodtam. Nincs itt, hanem feltámadt; Ő él. És akkor olyan békesség, nyugalom járt át, hogy elkezdtem imádkozni. Végre ismét nyugodtan és önkéntelenül. Semmi sem befolyásolt, csak az öröm, a remény, az erő, a Jézus iránti szeretet és hála.
Az első húsvét óta több mint kétezer év telt el, de azóta is vannak, akik már találkoztak a feltámadott Úrral. Talán már te is találkoztál Vele otthon, a templomban vagy egy ifjúsági táborban; meghallottad az Ő szavát és már válaszoltál is Neki, így te már az Ő minősített tanúja vagy. De nem csak tanú, hanem eszköz is. Rajtad és általad hallhatják meg ma nagyon sokan, hogy Ő nincs itt, Ő feltámadt. S rajtad keresztül juthat el az a sok-sok tanítás, szeretet, áldás másokhoz, amit neked Ő adott. Ha te már megértetted és megtapasztaltad, hogy nem az üres sír, a kegyhely a lényeg, hanem a Feltámadott Úr, akkor a te feladatod úgy élni, hogy nagyon sokan jó helyen találkozzanak vele. Minden ezen áll vagy bukik. Nem a síron, a bankókon, az áhítatos és megható pillanatokon, hanem a kérdésen, hogy hiszem-e, hogy Ő él és feltámadt.
A hely, a pillanat, a kegyhely lehet eszköz, de a célba csak a Feltámadott Úr Jézus Krisztussal jutunk. Keresve az Ő karjait, és oda megérkezve rátekinthetek, Ő pedig megerősíthet. Így lehetek én a hely, a pillanat, egy olyan eszköz, aki ma is hirdeti: nincs itt, Ő feltámadt.
Dénes Elemér
