2016. július havi bejegyzések

Ultravaló – magad felé

13838514_10206354336996640_224161632_o

Ki vagy te? Ki vagy te a családodban? Ki vagy te a baráti közösségedben? Ki vagy te a faludban/városodban? Ki vagy a gyülekezetedben? Ki vagy az országodban/nemzetedben?

Az identitásod önmagad meghatározása bizonyos értékek mentén. Annak tisztázása, hogy ki vagy, hová tartozol, mihez ragaszkodsz, mi határoz meg. Most, amikor a valahova tartozás és ragaszkodás létjogosultságát sokszor megkérdőjelezik, érdekes talány, hogy miként határozhatjuk meg önmagunkat, saját magunk megismerésében mibe kapaszkodjunk?

olvasás folytatása

Te vagy az embere

Death_to_stock_BMX1_7 [58223]

„Mindenkinek ugyanaz az Ura, és ő bőkezű mindenkihez, aki segítségül hívja.” (Róm. 10,12)

Mostanában sok olyan emberrel találkozom, akikről gyorsan elkönyvelem magamban, hogy biztosan soha nem lesznek keresztyének. Mert sokat és vadul buliznak, vagy okkult szeánszokra járnak, homoszexuálisok, szkeptikusok, alkoholisták, burkát viselnek, olyan liberális nézeteket vallanak, amelyeket én nem, esetleg mert tele vannak tetoválásokkal és csúnyán beszélnek. Rájuk nézek, és azt gondolom magamban: „neem, te valószínűleg soha nem leszel keresztyén”. Ilyenkor nem is fárasztom magam, mert ugyebár a hitet senkire nem tudom ráerőltetni.

olvasás folytatása

Azonosság

Fotó: Pinterest
Fotó: Pinterest

Amikor útban volt Jeruzsálem felé, Samária és Galilea között haladt át. Amint beért egy faluba, szembejött vele tíz leprás férfi, akik távol megálltak, és kiáltozva kérték: „Jézus, Mester, könyörülj rajtunk!” Amikor meglátta őket, így szólt hozzájuk: „Menjetek el, mutassátok meg magatokat a papoknak.” És amíg odaértek, megtisztultak. Egyikük pedig, amikor látta, hogy meggyógyult, visszatért, és fennhangon dicsőítette Istent. Arcra borult Jézus lábánál, és hálát adott neki. Ez pedig samáriai volt. Jézus ekkor így szólt: „Vajon nem tízen tisztultak-e meg? Hol van a többi kilenc? Nem akadt más, aki visszatért volna, hogy dicsőítse Istent, csak ez az idegen?” És ezt mondta az Úr: „Kelj fel, menj el, hited megtartott téged.”  Lukács 17, 11-19

Egy reggel volt, sőt hajnal. Olyan hajnal, amilyen már sok volt: amikor ébreszt a telefon, mert istentiszteletet kell tartani a beregszászi gyülekezetben. Itt ilyen nagyon vallásosak vagyunk, hogy minden reggel nyolckor istentisztelet van, és elővesszük a napi Igét. Szóval felkeltem három szundit lecsapva, és a már előző este elolvasott napi Ige fölött elmélkedtem. Tíz leprás meggyógyítása. Akik közül csak egy jött vissza hálát adni az Istennek. És jöttek sorra a teológia éveiből megtanult gondolatok…

olvasás folytatása

Mamahotel, avagy Anyám nyakán 2.0

13814562_10205388567913246_737096169_n

Mikor készülni kezdtem a bejegyzés megírásához, beugrott a nagy klasszikus – és szigorúan tudományos célból gyorsan meg is néztem az Anyám nyakán című romantikus vígjátékot. Habár a műfaj többi képviselőjéhez hasonlóan az alkotás csak úgy csöpög a hollywoodi cukormáztól, azért elég jól felvázolja napjaink egyre általánosabb jelenségét, amit a szakirodalom úgy nevez: mamahotel.

A 2006-ban jegyzett film óta is rohamosan nő az állandó all inclusive ellátást igénylő/követelő „bérlők”, vagyis azon 25-39 éves felnőttek száma, akik már befejezték tanulmányaikat, de még nem alapítottak családot, nem élnek tartós kapcsolatban, nincs gyerekük és a szülői házban laknak.

olvasás folytatása

Zsoltár-parafrázis

Anyám-temetése-Zsoltár

a 30. zsoltár dallamára

Magasztallak, Uram, mert megváltottál.
Csatazajban csendet adtál, háborúban békét.
Uram, Istenem, hozzád kiáltottam, és meggyógyítottál engem.
Nem hagytad, hogy továbbra is sírva keljek reggelente.
Uram, kihoztál engem a holtak hazájából, életben tartottál, nem roskadtam a sírba.
Nem kergettél el magadtól kegyetlenül,
Hanem felemeltél és én leborultam sírva.

olvasás folytatása