Jézus Szentlélekkel telve visszatért a Jordántól, és a Lélek indítására a pusztában tartózkodott negyven napon át, miközben kísértette az ördög. Nem evett semmit azokban a napokban, de azok elmúltával megéhezett.Az ördög pedig így szólt hozzá: Ha Isten Fia vagy, mondd ennek a kőnek, hogy változzék kenyérré.Jézus így válaszolt neki: Meg van írva, hogy „nem csak kenyérrel él az ember”. Ezután felvitte őt az ördög, megmutatta neki a földkerekség minden országát egy szempillantás alatt, és ezt mondta neki: Neked adom mindezt a hatalmat és dicsőséget, mert nekem adatott, és annak adom, akinek akarom. Ha tehát leborulsz előttem, tied lesz mindez. Jézus így válaszolt neki: Meg van írva: „Az Urat, a te Istenedet imádd, és csak neki szolgálj.” Ezután elvitte őt az ördög Jeruzsálembe, a templom párkányára állította, és ezt mondta neki: Ha Isten Fia vagy, vesd le innen magad, mert meg van írva: „Megparancsolja angyalainak, hogy őrizzenek téged, és kézen fogva vezetnek téged, hogy meg ne üsd lábadat a kőben.” Jézus így válaszolt neki: Megmondatott: „Ne kísértsd az Urat, a te Istenedet.” Amikor mindezek a kísértések véget értek, eltávozott tőle az ördög egy időre. (Lk 4, 1-13)
Miután Jézus megkeresztelkedett, rászállt a Szentlélek galamb formájában, hallotta az Atyja szavát, elkezd készülni arra az útra, melyet a kereszt, illetve a szenvedés útjának nevezünk. Gondoljunk csak bele, hogy készülni megy és nem útnak indul. Pedig megvan az útravaló (Szentlélek), megvan az atyai jó szó („Ez az én szerelemes fiam, akiben gyönyörködöm”) – mi kell még más? Útnak lehet indulni.
Jézus azonban másként tesz: negyven napra kivonul a pusztába. Elmegy mindentől távol imádkozni, böjtölni, készülni és felkészülni, társalogni az Atyával. Azonban ebbe a készülődésbe a Sátán is beleszól. Érdekes módon mindenféle készülődésbe beletolakodik a Sátán. Személyes kedvencem: amikor egy-egy igei szolgálatra készülök, akkor az nálam mindig valamilyen éjszakai időpontra esik. Ritka alkalom, amikor nappal tudok felkészülni, mert eddigi tapasztalataim szerint, olyankor a Sátán mindig beledumál. Szinte mindenki akkor akar nekem telefonálni, akkor válok hirtelen fontos személlyé a facebookon, még ha a chat mindenkinek ki is van kapcsolva, és még sorolhatnám. Minden zavaró tényező megjelenik, mert a Sátán tudja, hogy mikor kell belerondítani a dolgokba. Ahogy ezt Jézus böjtölésének folyamatában is tudta.
Azt írja az ige, hogy Jézus megéhezett és akkor jött az első kísértés, ami a mindennapi szükségletek területén jelent meg. „Ha Isten fia vagy, változtasd a köveket kenyérré”. Jézus éhes, a pusztában nincs rántotta, az elemi szükség pedig körbelengi, ahogyan körülvesz bennünket is a mindennapjainkban. Jelen van, amikor a magunk jólétét nézzük, és nem hisszük el, hogy Isten, ha az ég madarait eltartja, a mező liliomait szépségbe öltözteti, akkor bizony minket is megtart. Mi ehelyett elkezdjük számolgatni, hogy mennyi van a pénztárcánkban; az utolsó rántott húst nem osztom meg a kolitársammal, mert nekem is kell. Mert nem csak kenyérrel él az ember, de kenyérrel IS. Nesze neked! Amikor ez előkerül, ott már meg lettünk kísértve, és bizony elbuktunk.
Aztán a második, amivel Jézust megkísérti, az a dicsőség: mindent megkap, az egész világ az övé lehet, ha leborul a Sátán előtt. Úgy ígéri oda a világot, hogy az nem is az övé. Megkapjuk mi is a szép ígéreteket – a hírnév ígéretét, a szeretet ígéretét, csak el kell adnunk magunkat. Semmi mást nem akar a Sátán, csak hogy add el magad a márkának, a sminkszettnek, az ékszereknek, légy tömegcikk és használati eszköz! Legyél kigyúrt, legyen jó kocsid, sok pénzed, jó nőd! Legyél csinos, fesd magad, szerezz egy jó pasit, pózolj facen csücsörítve, napszemüvegben anyád mosdójában, add el magad a likeokért! Semmit nem ad, csak ígér. Megkísért bennünket a dicsőséggel – és amikor ezeket tesszük, elbuktunk.
A harmadik szint pedig az Atyával való viszony kísértése. Jézusnak azt mondja, vesse le magát a templom párkányáról, úgysem lesz semmi baja, mertaz Atya nem engedi. Megkísértetünk abban, hogy nekünk bármit lehet és bármit szabad, Isten úgyis gondot visel ránk. Fejjel mehetünk a falnak, de hát nem lesz bajunk – Isten nem engedi, hogy bántódásunk essen, mert Ő egy szerető Isten. Kihívjuk magunk ellen, mikor ezredszer is elkövetjük ugyanazokat az ostobaságainkat, de nem támad ellenünk; akkor viszont igen, amikor mindezt már azért csináljuk, mert azt gondoljuk: áh, úgyis megment. Al Pacino mondta: „Szerettem volna egy biciklit, kértem Istentől, de rájöttem, hogy ez nem így működik. Inkább loptam egyet és kértem a bocsánatát”. Nah, ez az, amikor kihívjuk magunk ellen Isten rosszallását, és megtesszük, mert akarva cselekedjük a bűnt.
Mit lehet tenni?
Véssük szívünkbe azt a három mondatot, amivel Jézus válaszolt.
Nem csak kenyérrel él az ember. Itt mutat rá az ige fontosságára.
Az Urat, a te Istenedet imádd, és csak neki szolgálj. Ne a magadét keresd, hanem az Övét, és nem egy saját kis részed lesz, hanem az Övéből kapsz!
Ne kísértsd az Urat, a te Istenedet. Neked az Ő akaratát kell keresni, ha az övé akarsz lenni, nem pedig a sajátod ráerőltetni – úgysem fog menni.
Domonyi Erik
