Értelem lelke

reasonablefaith

Nem emlékszem, mikor kezdtem el különbséget tenni a dolgok között. Talán akkor, mikor az anyaméhben megtanultam ráérezni édesanyám rezdüléseire, átvettem a hangulatát. Vagy akkor, mikor gyerekként megtanultam, mi a fény és a sötétség, nappal és világosság. Esetleg mikor beleharaptam egy vöröshagymába majd egy almába és rájöttem, a hasonló forma sokszor egészen más belső tartalmat takar. Nem tudom. Csak abban vagyok biztos, hogy nem tudom elképzelni az életet az emlékeim nélkül. Anélkül, hogy felidézném, újra átélném és, értelmezném őket, tanulnék belőlük. Mindezt azért, mert az emlékezetem, érzéseim, gondolataim, megérzéseim és mindezek továbbadása, fejlesztése egy tényhez kapcsolódnak: értelmes életre lettem teremtve.

Mi az az értelem? Devecseri Gábor szerint egy örök konstans, Isten örök állandója a világban. Hajlamos vagyok arra, hogy igazat adjak neki. Az intelligent design elmélet szerint ennek a világnak értelmes oka van, és ennélfogva meghatározott célja. Erről szól a Biblia beszámolója is: az Úr teremtését újra és újra reflektíven megerősíti: és látta Isten, hogy mindaz, amit megalkotott, jó.

Aztán az Éden kertjében ott van a két értelmes ember, akiket pont az értelmük miatt helyez az állatok felé, mert ők tudnak kommunikálni vele. És pontosan itt bukik el az emberi értelem: Isten elbeszélget az emberrel (1Móz 3,8), mégis, mikor a kígyó kicsavarja Isten szavát , Éva rosszra használja az értelmét. Elkezdődik az értelem szabadságharca: az Istentől való függetlenedés küzdelme évszázadokon át. Innentől fogva leginkább az értelmén keresztül kísérthető az ember. Az értelem ugyanis Istennek az az ajándéka, amely szorosan összefügg azzal a veszélyes szabadsággal, hogy mást gondoljunk, mondjunk és tegyünk, mint amit Isten kér tőlünk. Veszélyes dolog ezért értelmesnek lenni, mert felelősséggel jár. Ott lehetünk értelmünkkel Isten szolgálatában, vagy használhatjuk egy újabb bábeli torony építésére.

El egészen addig, hogy a huszadik században megmutatta az ember az értelem démonikus arcát: amely haláltábort tervez és atombombát épít, éhínséget koreografál és totalitárius államokat irányít. Páratlan értelmi erőfeszítés és energia, rossz cél szolgálatában.

Nemrég találkoztam azzal a gondolattal, hogy az igét először meg kell értse az ember, azután elfogadhatja az üzenetét. Nem új találmány ez az ötlet, visszavezethető egészen a középkorra, amikor egy bizonyos Anselmus azt mondta, hogy a hit nem más, mint Fides Quaerens Intellectum (gyengébb latinosok kedvéért: értelmet kereső hit), amely a hit tartalmába értelemmel akar behatolni. Innentől fogva ha megértettük a parancsolatokat, köt minket az erkölcsi imperatívusz, hogy tegyük, amit megértettünk. Ez a mindenható értelem tévképzete, amely betekinthet Isten minden titkába. Azonban a Biblia pont egy ellenkező tendenciáról beszél. Egyfelől azt mondja, értelmünk, megértésünk Isten dolgaiban ebben a világban korlátozott (1Kor 13,12), másfelől Isten újra és újra elmondja, elmondatja a parancsolatokat, a nép elfogadja, majd elfelejti őket. Értik ők, csak nem teszik. Ezért juttathatja Jézust pontosan az Istentől elfordult emberi értelem a keresztre – az írástudók, farizeusok, jogtudók értelme, akik a zsidó és római jogra hivatkoznak (Jn 19,7).
Metanoia

Akármilyen furcsa ezt leírni is, mi a perverz, elferdült értelem korát éljük, ahogy Szentgyörgyi Albert is írta. A posztmodern ember sosem látott lehetőségek tárházával képes lekötni az értelmét: netes játékok sokasága, xbox és ps4, 9gag, twitter, facebook, imgur, pinterest… és sorolhatnám mind a médiumokat, amelyek valamennyire részt kérnek az életünkből, amelyeken alkalmunk nyílik megmutatni az értelmünket. Szoftverfejlesztők és kódírók mérhetetlen erőfeszítései állnak mögöttük – aztán egyszer csak azt látjuk, csupán annyira jók, hogy valaki elbambuljon előttük. Vannak intelligens rakétavezérlő programjaink, drónjaink és különböző számítógépes vírusaink – úgy tűnik messzire értünk az értelmünkkel. Úgy tűnik …

A perverz értelem korában élünk, mert az információs társadalom felhatalmazza a kiskorú értelmet arra, hogy felelősség nélküli hatalmat gyakoroljon nem csupán a virtuális térben, hanem a kézzelfogható, hadd ne mondjam, politikai valóságban is. Ennek a rendszernek különös veszélye az, hogy bárkiről lehetnek információink, amiket nem tudunk kezelni, használni. A dzsinn kiszabadult a palackból – az ember függetleníteni akarta értelmét Istentől, maga akart a jó és rossz mestere lenni – Isten pedig szeretetből mindezt megengedte neki.

Hol van itt az Értelem Lelke?

Ott, ahol az értelmet valóban szolgálatra és nem uralkodásra használjuk. Pál a Róma 12,1-ben azt írja, hogy testünket okos istentiszteletként szánjuk oda Istennek és változzunk meg értelmünk megújulásával. Ez lenne az a sokat emlegetett megtérés, az újszövetség nyelvén metanoia. A gondolatok pálfordulása, az elferdült értelem kiegyenesedése. Mikor már nem a világon mérem le az értéket és értelmet, hanem Istenhez igazodom.

Az értelmet adó Szentlélek győzelme pontosan Pünkösd ünnepén a legszembetűnőbb. Az apostolok, akik kilépnek a tömeg elé, értelmesen beszélnek Krisztus keresztjéről és a Lélek megadja, hogy mindenki értelméhez eljusson az üzenet. Ilyen szempontból a mi világunk olyan, mintha még pünkösd előtt lennénk. Hiányzik belőle a megértés – nem érti meg a nő a férfit, a férfi a nőt; a szülő a gyermeket és a gyermek a szülőt; a szülők egymást.. Szükségünk van a megtérésre, hogy Isten ismét kezébe vegye és formálja értelmünket.

Vagyunk-e elég értelmesek, hogy kérjük, várjuk ezt tőle?

Az értelem Szentlelkét
oltsd belém, Uram!

Sokszor érthetetlenek előttem titkaid,
és úgy állok meg hitünk tanítása előtt, mintha egyik titok a másikkal rokon nem is volna,
mintha csak szeszélyesen összeválogatott
tanítás halmaza lenne.

De a Te Értelmed áll minden mögött: Te tudod mindennek az okát, Te látod mindennek a céljait, és a Te logikád biztosít
következetességet hitünkben.

Ezt a Te Értelmedet add ajándékul, hogy a fátyol mögött és a hit sötétjében
egy benső biztonságérzéssel, a ,,majdnem látás” önkéntelenségével
igazodjam el szent hitünk tanításaiban, szent hitünk titkaiban.

Tedd könnyebbé, élőbbé,
szárnyalóvá hitemet
az Értelem ajándékával!
(Belon Gellért)

Laskoti Zoltán

Facebook kommentek



Szólj hozzá a bejegyzéshez!

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..

A szerzőről:

laszoliMagamról szeretnék írni, túl az életrajzomon és életutamon. Arról, aki csak én vagyok. Azonban falba ütközöm, két kérdésbe, amikről nem én pattanok vissza először.
„Az vagyok valóban, aminek mondanak?
Vagy csak az, aminek magamat ismerem?”
Amíg nem tudom megválaszolni a kérdést, három pont köré állítom a gondolataimat.
Aki még nem voltam: tűzoltó, katona, vadakat terelő juhász, kipihent ember, mindentudó, nagytiszteletű úr, papbácsi
Aki már nem vagyok: dobozon belül gondolkodó, progresszív fundamentalista, beregszászi gimis, szerelmet kereső, szorongó, passzív agresszív, naiv.
Akivé válni szeretnék: élni és örülni tudó ember, közösségépítő, házas, megbízható, együttérző, bibliaolvasó, motiváló
Tarts velem, ismerjük meg együtt magunkat a kommunikációban!