Böjti egypercesek 39.

12899942_1276691659013720_1802789762_n

“A leg­ki­sebb is ezer­ré nő és a leg­ke­ve­sebb is ha­tal­mas nép­pé. Én, az ÚR a maga ide­jé­ben meg­te­szem ezt.” (Ézs 60,22)

Kedves TeSó!

A mára rendelt kihívás arra kér bennünket, hogy imádkozzunk együtt azokért, akik hatalom nélkül valók, gyengék és elesettek. Itt akár meg is állhatnánk, hogy szépen, gyorsan teljesítsük is a feladatunkat, azonban a témája miatt ezt nem tehetjük meg és nem vehetjük félvállról sem.  Hiszen a másokért mondott imádság sosem lehet gyorsabb vagy felületesebb, mint a saját, nehéz élethelyzetünkben elmondott imánk. Sőt! Úgy gondolom, ilyenkor mindig nagyobb erőt kell vegyünk magunkon, mert akármilyen nehéz meglátni, a legkisebbekért való fohásznak mi is személyes érintettjei vagyunk.

A fent idézett ézsaiási igében Isten szól a népéhez magáról a népről, ahogyan szól ma hozzánk is rólunk és társainkról. Isten népe ugyanis összetört, gyenge és hatalom nélküli volt, ahogyan mi is mindannyian azok vagyunk. Ő az, Aki megszólít és Ő az, Aki a szívünkre helyez ma is embereket. Éppen emiatt most, mielőtt elkezdenénk imádkozni, megkérlek arra, hogy ne csak teljesítsd a mai feladatot, hanem gondolkodj el az alábbi kérdéseken:

  • Érezted-e valaha is egészen kicsinek magad? Amennyiben igen, írj egy listát arról, hogy mikor, és gondold végig, milyen érzés volt?
  • Mikor voltál vezető szerepben? Kiket vezettél és milyen cél érdekében? Hogy érezted magad?
  • Most vezetsz-e valakit? Ha igen, akkor kiket? Imádkozz értük!
  • Téged most kik vezetnek? Imádkozz értük is, mert ők is vezetve vannak és Isten előtt ők is hatalom nélküliek.

Kihívás: Ma a „legkisebbekért” imádkozz: a legelhagyatottabbakért, a  hatalom nélkül valókért.

Ötlet: Fodorné Nagy Sarolta: Böjti tanácsok gyülekezeteink számára

Facebook kommentek



Szólj hozzá a bejegyzéshez!

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..

A szerzőről:

zilreka

Aki vagyok: gyermek, testvér, feleség, beosztott lelkipásztor és a blog kiadványokért felelős szerkesztője.

Ahol felnőttem: Magyarország – Csongrád és Kecskemét. Ahol felnőtté váltam: Debreceni Református Hittudományi Egyetem – itt ismerkedhettem meg a párommal és rajta keresztül ezzel a hihetetlenül remek csapattal is.

Legjellemzőbb ismertetőjegyem: a nevetésem. Ezen felül szeretek rajzolni, sétálni, olvasni, kávé mellett nagyokat beszélgetni, alkotni, focizni és zenélni. Leginkább pedig ezzel a csapattal szeretek együtt dolgozni. :)