19. nap – december 19.

Adventi felismerés
Sietek. Rohanok. Hátra sem nézek,
Kopnak a percek, fogynak az évek.
Tékozlóan falom, habzsolom az időt,
Így lopják szét mások belőlem az erőt.
Üresség kong bennem, kiszáradt a lelkem.
„Elestem Uram!” – összetört a terhem.
S most eléd hullok, némán várlak Téged,
Hagyom, hadd melegítsen át adventi fényed.
Bárcsak kérhetnék Tőled egy-két percet még!
Hátha utoljára, mi maradt, nekem nem elég…
Bárcsak adnál még itt e földön újat,
Zárd le mögöttem… vedd el a múltat.
Oh, gyermeteg kívánság – mosolygok magamon
Hisz nálad minden jog, erő és hatalom.
Hogyne adnál oda mindent gyermekednek,
Nem lehet hiába váltsága keresztednek.
Köszönöm Uram, hála legyen Néked,
Hogy megújít, összerak adventi fényességed.
securedownload_20131222180859ec7

← Vissza a naptárba

Facebook kommentek