12. nap – december 12.

Ülök életunt szobámban,
hideg teát kavarok…
Körülöttem fájás-félés
ködhálója kavarog.
(Babits Mihály)

Emberi advent: Tervezés. Várakozás. Naponkénti túlélés. Megfulladás.

Pedig nem ezt akartad. Úgy igazán vágytál arra az igazi Úr-várásra, igazi csendességre, békességre.

Akartad.

Eltervezted. Listát írtál még novemberben, hogy az álnok időnek esélye se legyen most legyőzni téged.

Te mindent megtettél… S most kihűlt teád fanyarságát lenyelve nem érted hogyan is lehetsz ennyire üres, mikor minden körülötted csilingelve várakozik.

Nem érted. Újra elemzel mindent…

S akkor jön a kijózanító igazság: Te akartad. Te vágytad. Te tetted. TeTeTe

És akkor újratervezés: Uram, TE tölts meg lelkeddel…

TE tölts meg érzelmekkel, gondolatokkal…

TE tölts meg várakozással…

„A reménység Istene pedig töltsön be titeket a hitben teljes örömmel és békességgel, hogy bővölködjetek a reménységben a Szentlélek ereje által.” (Róm 15,13)

iphone-5-wallpapers-tumblr-vintage
Forrás: favpics.net

← Vissza a naptárba

Facebook kommentek