November vége óta élek egyfajta „karácsonyi lázban”. Nem fordult még elő velem, hogy ilyen korán hatalmába kerített volna az ünnepi várakozás. Mostanság viszont egyre többet gondolkodom azon, hogy vajon mit is várok ennyire eszeveszetten. A fényeket? A havat? A süteményeket, ajándékokat vagy családi összeülős estéket?
Mi lesz akkor, ha mindez csakúgy eltűnik. Ha nem lesz hófehér karácsony, fahéj ízű tea, bejgli vagy kántálás?
Mi lesz akkor, ha csak ketten maradunk. Jézus és én. Csak úgy, dekorációk nélkül. Így is várom?
Szeretném, ha idén igazi karácsonyom lenne…
