A történet helye: 1Királyok 22, 1–38
Salamon király uralkodását követően az egységes Izráel megszűnt tovább létezni, hisz Roboám és Jeroboám királyok már egy kettészakadt országban uralkodnak. Az északi országrész Izráel, Samária központtal, a déli országrész pedig Júda, Jeruzsálem központtal. Nagy általánosságban az jellemző a királyokra, hogy az északiak bálványimádóbbak, hűtlenebbek, a déliek pedig hűségesebbek Istenhez. Az északi országrész hamarabb esik Asszír fogságba, de a déli országrészt sem kerüli el a romlás, hisz a babiloniak ereje őket is megtöri és elhurcolja.
Fontos ezt értenünk jelen történetünk miatt is, hisz itt két király összefogásáról van szó. Északon Aháb király uralkodik, délen pedig Jósáfát. Jósáfát Isten akaratát kereső király volt, de emellett Aháb akaratát is kereste, hisz elsősorban ő az, aki felkeresi Ahábot. A krónikás beszámolója szerint sógori viszonyban is voltak. Természetesen nem ítélhetjük el Jósáfátot azért, hogy tulajdonképpeni testvérnépével igyekezett jó viszonyt kialakítani, hisz a két országrész királyai között többször is háború dúlt. Kérdés az a történet folytatásában, hogy meddig kell elmenni a jó viszony kialakítása érdekében?
Aháb király fontosnak tartotta visszaszerezni az őt illető város tulajdonjogát, ezért kéri Jósáfát segítségét. Aháb feleségével, Jézabellel együtt Isten ellensége volt, hisz semmi bűntől és aljas dologtól nem riadtak vissza. A bálványimádás és istentelenség volt a természetes életterük. Isten ellenségei voltak, ezért az Úr kilátásba helyezte Illés próféta által Aháb király bukását.
Jósáfát Aháb vendégségében a mélyebb vallásosságot képviseli, ezért unszolja is királytársát, hogy harcba menetelük előtt kérdezzék meg a prófétákat, akik Isten akaratát megmondják az üggyel kapcsolatban. 400 próféta bátorítja és bíztatja a királyokat a harcba menetelre. Jósáfát érzékeli, hogy ezek név szerint próféták, de szolgálatuk szerint nagyon messze állnak attól, hisz Aháb udvarában minden a formaságról szólt, és ezek a próféták nehezen mondhatóak legitimnek, hisz prófétálásukat nem Isten akarata, hanem a király akarata határozta meg. Ezeket a prófétákat nevezi az ige hamis prófétáknak, akiknek az a tulajdonsága, hogy prófétálásukat nem az Úr akarata, hanem az épp aktuális földi hatalmasság akarata határozta meg.
Az itt szereplő prófétálási mizéria nem az Úr miatt, nem Aháb miatt, hanem Jósáfát miatt volt. Megkockáztatom azt is, hogy a király a prófétákkal összeszövetkezve egy színjátékot adatott elő Jósáfátnak, hogy a vallásos szomszédot meggyőzve igénybe vehessék haderejét és így menjenek a biztos győzelem felé Rámót-Gileádért.
Jósáfát érzékeli, hogy itt nincs valami rendben, ezért hívatják Mikájehút. Egyetlen próféta, aki méltán viseli nevét, mert kapcsolatban van az Úrral, és nem a környezet elvárása határozza meg szavait, hanem az Úr akarata. Mikájehú elmondja az igazat, és megjövendöli a romlást, amelyre fittyet hánynak. A királyok elindulnak harcolni, és a próféta próféciája beteljesedik: Aháb király meghal. Beteljesedik Illés jövendölése és beteljesedik Mikájehú szava is: a bűnösök elnyerik méltó büntetésüket.
A történet végiggondolásában érdemes még odafigyelnünk arra is, milyen mennyei történésről számol be Mikájehú. Ez az egyik helye a Bibliának, ahol a mennyei színfalak mögé is betekinthetünk. Hasonló mennyei történésekről Jób könyvében, vagy épp a Jelenések könyvében olvasunk. Jelen történetben egy lélek megtéveszti Aháb összes prófétáját, hogy rávegyék a királyt a harcba indulásra. Jogosan gondolhatjuk, hogy Aháb király teljesen ártatlanul indul el a harcba, hisz 400 próféta szava erősíti ebben. Valószínűleg mi is így döntünk, ha 400 igennel és 1 nemmel állunk szemben. Mégis, ebben a jelenésben azt kell meglátnunk, hogy Isten Mikájehú előtt felfedi a gonosz színjátékot, és rávilágít a hazugság lelkére, amely a prófétákat és a királyt jellemzi. Nem arról van itt szó, hogy Aháb király ártatlanul félre lett vezetve, hanem azt látjuk, hogy Isten kiszolgáltatta őt saját megrendezett hazugságának és megmutatta azt, hogy a hazugságnak következménye van. Nekünk pedig olvasóknak a történésekben meg kell látnunk, hogy az Úr igéje nem tér vissza dolgavégezetlenül, hisz beteljesedtek az Úr elmarasztaló szavai.
Fontos megvizsgálnunk a történetben szereplő emberek viszonyulását Istenhez, és emberekhez. Ezekből a viszonyulásokból nagyon könnyen adódik a történet alkalmazása a személyes életünkre, hisz feleslegessé válik az igemagyarázat, ha nem tudjuk azt személyes életünkre vonatkoztatni.
- Kezdjük a két királlyal! Jósáfát a hívő ember, aki a békesség kedvéért mégis megalkuvó. Jéhu a 2 Krónika 19, 2-ben elmarasztalja Júda királyát itt tanúsított viselkedéséért: „Ekkor elébe ment Jéhú látnok, Hanání fia, és ezt mondta Jósáfát királynak: A bűnöst kellett segítened, és az Úr gyűlölőit szeretned? Ezért szállt rád az Úr haragja.” Jósáfát majdnem odaveszett a csatában, mert az Istennek való engedelmességet felcserélte egy embernek való megfeleléssel. Próbált vallásos királyként jó hatással lenni Isten ellenségére, de ezzel nem változtatott meg semmit, csak saját magát taszította kis híján romlásba.
Kedves Olvasó! Egy nagyon fontos tanulság ez számodra. Istent követve nem lehet kiegyezni a bűnnel és a bűnössel. Jósáfát Isten ellenségével kötött szövetséget, amely nem volt az Úr akarata. Az asztalon lévő ember hiába próbálja felhúzni az asztal mellett lévő társát, ha az nem akar fellépni. Előbb-utóbb őt húzzák le. Hiába próbálsz megalkudva jó hatással lenni Isten ellenségére, nem fog sikerülni, csak magadat taszítod a romlásba.
- A megalkuvó Jósáfát után lássuk meg: Aháb király az, aki sok csoda és megtapasztalás ellenére Isten rendíthetetlen ellensége. Bármilyen prófétai hangot hall, bármilyen prófétai csodát lát, megrögzötten ellenáll az Úrnak. Vallásosnak tud tűnni, de belül mindig Isten ellensége marad. A történetben láthatjuk: az Úr gyűlölőjének – akármennyire tud vallásosnak, hívőnek látszani – a romlás az osztályrésze.
Bizonyára találkoztál már olyan emberrel, aki megrögzötten ellenáll Teremtőjének. Lehetséges, hogy veled is előfordult, de az is lehet, hogy környezetedben küzdesz olyanokkal, akik így élik „hitüket”. Istennel ellen lehet állni, csak éppen azt látjuk, hogy nem érdemes. Nem kell meghátrálnod az ellenséggel szemben, mert az Úr hatalmas és idejében teljesíti ítéletét.
- Hamis próféták hadával állunk szemben a történetben, akik nem foglalkoznak Isten akaratával, csupán béresek, hisz pénzért olyan vallásos szolgáltatást nyújtanak, amilyet csak kérnek tőlük. Cidkijjá a prófétai szavakon túl, még színészi alakítást is produkál. Kegyesen és teátrálisan igyekszik Isten vélt akaratát bemutatni a megrendelőnek. Szarvakat formál és rögzít magára és ezzel is bátorítja királyokat. Jeremiás elmondja, mi jellemző a hamis prófétákra, ezt látjuk itt is: „Ezt mondja a Seregek Ura: Ne hallgassatok a próféták szavára, amikor prófétálnak nektek; bolonddá tesznek benneteket! Saját szívük látomását hirdetik, nem azt, amit az Úr adott. Váltig mondják azoknak, akik megvetnek engem: Azt mondja az Úr, hogy békességetek lesz! És ezt mondják mindazoknak, akik megátalkodott szívük szerint élnek: Nem jön rátok veszedelem! Mert ki volt jelen az Úr tanácsülésén, ki látta őt, és hallotta igéjét? Ki figyelt igéjére, és ki hallgatta engedelmesen?” (Jeremiás 23, 16-18) A hamis próféták béresek, akik elsősorban nem Istent szolgálják, hanem az embereket.
Kedves Testvérem! Ne hallgass a hamis prófétákra és ne is légy az, aki miatt létrejönnek a hamis próféták. Mert ebben a történetben látjuk, hogy nem csupán az Istennel való kommunikáció hiánya miatt voltak ezek az emberek inkább csak színészek, mint az Úr szolgái, hanem amiatt is, mert volt megrendelő. Ne légy a hamis próféták szavának kedvelője, ne rökönyödj meg azon, ha Isten nem kedvező üzenetet mondd! Ha az egyház, a gyülekezet az ékesszólásban és a színészi produkcióban gyönyörködik, ami szórakoztat, akkor egyre több a hamis próféta és egyre nagyobb a kilátásba helyezett romlás!
Ezzel együtt ne légy hamis szolgája az Úrnak, aki azt mondod, amit az emberek hallani akarnak. Mert nemcsak Aháb osztályrésze lett a romlás, hanem a hamis próféták osztályrésze is, akik nem csupán saját vérük kiontásáért felelősek, hanem sok más életért is, akiket félrevezettek és félrevezetnek (lásd Ezékiel 3).
- Az utolsó szereplő pedig Mikájehú, Isten igaz szolgája és prófétája. Mikájehú nem mondd mást, csak amit az Úrtól kapott. Nem foglalkozik azzal, hogy 400 kollégája mit mondd, nem érdekli a halál gondolata, nem érdekli a karrier. Egy dolog fontos számára: az Istentől kapott küldetését maradék és megalkuvás nélkül teljesíteni.
Képzeljük el Mikájehú helyzetét. Szinte beleborzonghatunk abba az útba, amelyet meg kellett járnia. Már a király felé vezető úton megfegyelmezik, hogy viselkedjen. A királyi trónok elé vonulva láthatta több száz kollégáját, akik a király kegyeit keresve „prófétáltak”. Bizonyára félt, tudta, bármikor meghalhat, ha nem viselkedik az elvártnak megfelelően. Ennek ellenére Mikájehú szilárd maradt, ugyan két hatalmas király trónja előtt kellett színt vallania, de ezt megelőzően ő már járt egy trón előtt, a magasságos Isten trónja előtt. Az Úr előtt, aki mindenki felett áll. Ez erőt adott neki és a bűnt bűnnek, a bűnöst engedetlennek nevezte. Elvégezte a rábízott feladatot, bár nem dicsérték meg érte itt a földön. Arcul verik, bezárják. Nem egy felemelő sors.
Nemrégiben Amerikában, Oregon államban, egy főiskolán kilenc keresztyén fiatal halt meg, 7-en pedig megsebesültek, mert egy 26 éves fiatalember lövöldözött. Mielőtt tüzet nyitott, ezt kérdezte: „Keresztyén vagy?” Ha igen volt a válasz, akkor lőtt. Kilencen haltak mártírhalált. Mondhatjuk, kilenc Mikájehú állt egy földi, ideiglenes, önmagát bírónak kikiáltó trónja előtt úgy, hogy közben a mennyei trónusra tekintettek, hűségesek maradtak mindhalálig.
2000 évvel ezelőtt egy harmincas éveiben lévő fiatalember szintén földi trónszékek előtt állt meg olyan vádak miatt, amelyeket el sem követett. Úgy állt a földi, ideiglenes hatalmasságok előtt, hogy közben a mennyei trónra tekintett, és tudta, hogy a rábízott feladatot teljesítenie kell. Mindvégig ki kellett tartania, verések, bántások, szenvedések és a halál ellenére is. Ez a fiatalember Jézus volt, a rábízott feladat pedig a megváltás.
Kedves Olvasó! Jézus érted tartott ki mindhalálig, hogy bűneidet eltörölje. Kész vagy-e elfogadni az elkészített megváltást? Kész vagy-e megalkuvás nélkül követni Őt? Kedves hívő testvérem, kész vagy-e a rád bízott feladatot minden körülmények között, megalkuvás nélkül elvégezni? Hívőnek lenni öt évig nem érdemes. Sőt, még tíz évig vagy húsz évig sem kell hívőnek lenni. Mindhalálig kell hívőnek lenni és megalkuvás nélkül követni az Urat, mert a mindhalálig hűségeseké az élet koronája. Legyen így a Te életedben és az én életemben is. Ámen.
Dr. Kállai Imre
