Újbor – új bor

A bűn valami iszonyatos dolog, ha Isten megengedte ezt.” M’gogo az őserdei bennszülött jut erre a felismerésre a buyufa alatt. A bűn csakugyan rettenetes dolog kell, hogy legyen. Amikor első fiunk megszületett, mindennél tisztábban értettem meg ezt. Akkor fogtam fel igazán, hogy mit is jelent, hogy Isten az egyszülött Fiát adta helyettünk áldozatként. Megértettem, hogy ez lehetetlenül nehéz és érthetetlen. És ott vér folyt. Igazi, piros, fájdalmas vér. Ezért nem lehet egyszerű szüreti hálaadás az újbor alkalma. Emlékeztetnie kell a kelyhekben felénk nyújtott bornak Jézus Krisztus kiömlő vérére. Ez a vér az, ami egyedül képes bűnöket lemosni ˗ az én bűneimet. Évről évre bizonyítja ezért az újbor Isten napról napra megújuló kegyelmét. Nagyszerű lehetőség ez az igazi bűnbánatra, bűnvallásra, és az elhallgatott, eltitkolt, elnézett, lekicsinylett és figyelembe nem vett bűnök komolyan vételére. Arról beszél, hogy nincs kis bűn, mert nincs kis kereszthalál, és nincs apró, vérző seb Jézus kezein és oldalán. Így adjunk hát hálát az újborért!

communion-cross-with-jesus

Sok gyülekezetben, főleg a városokban, az újbor azonban már inkább reformációs megemlékezés és/vagy hálaadás alkalma. De talán nem tévedek nagyot, ha úgy gondolom, a reformátorok tiltakoznának legjobban az ellen, hogy emlékükre úrvacsorát szenteljünk, sőt talán úgy egyáltalán az emlékezés ellen is. Sokkal szívesebben látnák a szüntelen megújuló egyházat. Az újbor tehát ne legyen reformációs emlékalkalommá, de reformátori szellemben lehetne az új bor alkalmává.

„És senki sem tölt újbort régi tömlőbe, mert szétrepeszti a bor a tömlőt, és tönkremegy a bor is, a tömlő is; hanem az újbor új tömlőbe való.” (Mk 2,22) Másként nem lehet és nem is szabad. Talán láttunk már „régi tömlőbe” öntött új bort. Szétfeszített életeket, amik nem értették Istent. Beleragadást a miértekbe, a plafonról visszapattanó imádságokba. Küszködést, ami meg akar felelni a Mindenható Úrnak. Szájjal való dicséretet, de bénult tagokat. Talán valamit megéreztem Isten örökkévaló szeretetéből, de azt a régi keretek közé igyekeztem préselni. Próbáltam, nem ment, mert nem is mehetett. Az Ige ilyenkor is, kőszálként megáll, és szétfeszíti a régit. De lehet az új bort, új tömlőbe is tölteni, ami rugalmas, alkalmazkodásra képes. Ez az igazi re-formáció. Tudnunk kellene igazodni Istenhez, és nem őt próbálni a magunk igazáról meggyőzni. Tudnunk kellene az új bort hordozni, és nem eltékozolni repedezett életünk védtelen falain.

old-new-wineskin1

Biztosan hallottunk már, vagy olvastunk bizonyságtételeket, amik után úgy éreztük, most szembe tudnánk szállni bármivel, ha Isten úgy akarja. Ezek az új bor életek, akiket Isten sokszor átformál, mert az ilyeneket lehet; és aztán, legyen az bármilyen nehéz, győzelemre jutnak. Na, nem saját érdemből, hanem a Gazdáéból.

Újbor ˗ új bor. Ne szalasszuk el az alkalmat!

Bakó László

Facebook kommentek



Szólj hozzá a bejegyzéshez!