2015. november havi bejegyzések

Várok…

„Várva vártam az Urat…” (Zsoltárok 40,1)

Tudjátok, van az a vicc, amiben a falut elárasztja az árvíz következtében a víz, és a jó, hívő ember fennakad a tetőn. A víz egyre inkább emelkedik. Kis idő múlva jön is a segítség a gumicsónakban, s odakiáltják neki: „Jöjjön, uram, szálljon be a csónakba, kimentjük innen!” De az ember csak ennyit felel: „Nem, nem, köszönöm! Ha Isten is úgy akarja, akkor majd megment engem!”

A víz egyre csak emelkedik és az emberünk a háztető legtetejére mászik. Jön a motoros kishajó és a legénység odakiáltja neki: „Jöjjön, uram! Megmentjük!” De ismét csak így válaszol: „Nem, köszi! Ha Isten is úgy akarja, akkor majd megment!”

A víz már-már a lábát áztatja. Egy mentőhelikopterből odakiáltják az embernek: „Uram, jöjjön! Fogja meg a kötél végét és felhúzzuk!” De a válasz ugyanaz volt: „Nem! Ha Isten akar, akkor majd megment!”

A víz eléri az embert és beleesve megfullad. A mennyországban találkozik Istennel és kérdőre vonja: „Uram, miért nem mentettél meg engem?” Isten dühösen megkérdezi: „Miről beszélsz te, fiam? Hiszen háromszor is küldtem segítséget!”

olvasás folytatása

Keresd az álmod

12309152_1005294809538369_262920392_n

„Derítsd ki, hogy mire vágysz, és vesd utána magad úgy, mintha az életed múlna rajta! Hogy miért? Mert pontosan ez a helyzet!” (Les Brown)

Rájöttél már arra, hogy mi az, ami megmozgat, lelkesít, ami beindítja a gondolataidat, amitől újra és újra azt érzed, hogy léted értékes és jelentőséggel bíró? Azokra a dolgokra gondolok, amelyekért képes lennél áldozatokat is hozni vagy önmagadon változtatni, ha kell. Vagy kész lennél érte újra és újra megtenni még egy „utolsó” lépést akkor is, ha már úgy érzed, nem megy. Van ilyen vonzerővel bíró álmod? Én még nem jöttem rá, mi lehet a konkrét rendeltetése Istennek az életemmel. S bár,  fontosnak tartom a fenti kérdéseket,  szerintem lehetetlen  csak úgy rájönni a válaszokra.

olvasás folytatása

A mindenre elég erő

(avagy egy ige alakváltásai)

Szilveszterkor, mint már annyiszor, igei áldással indultunk neki az újesztendőnek. Ahogy hallgattam az elhangzó igéket felfedeztem, hogy bizonyos ritmust követnek. Aztán nálam megbomlott a mintázat, és elhangzott az a mondat, amit a leginkább nem akartam hallani: „Mindenre van erőm a Krisztusban, aki megerősít engem” (Fil 4,12).

12270585_978650478866741_200348685_n

olvasás folytatása

Lerobbanva (2. rész)

(Az első részhez kattints ide)

„Az a neved, hogy élsz, pedig halott vagy.” (Jelenések könyve 3,1)

Egyedül voltam, mert egyedül akartam lenni. Nem éreztem semmit, mert nem akartam érezni semmit. Süket voltam, mert nem akartam meghallani másokat. Vak voltam, mert nem akartam látni, ahogyan körülöttem megváltozik minden. Megfeszülten lélegeztem, mert ennyit még meg tudtam tenni magamtól is.

12271204_1192882924061261_765876660_o

olvasás folytatása

Lerobbanva (1. rész)

Mész az úton, sietsz, hogy hamar haza tudj érni, mert már hamar sötétedik. Ahogy elhaladsz a benzinkút mellett, elfog egy nagyon rossz érzés, de inkább nem foglalkozol vele. Mész, mert sietned kell. És egyébként is butaság az egész, hiszen pár napja tankoltál. Negyedóra múlva viszont furcsa hangokat hallasz az autó motorja felől. Lerobbantál. Egy fránya, régen megszokott gödör, amin már annyiszor keresztülhajtottál most kifogott rajtad, és kilyukasztotta a tankodat. Megállhattál volna, de nem tetted meg.

Sokszor képesek vagyunk, arra, hogy elrohanjunk a rossz gondolatok, megérzések mellett. Inkább megrázzuk magunkat, és megyünk tovább azzal, hogy elrohanjunk a rossz gondolatok, megérzések mellett. Inkább megrázzuk magunkat, és megyünk tovább azzal, hogy minden rendben van. Álltatjuk magunkat ezzel a tudattal, mintsem szembenéznénk azzal, hogy az üzemanyagunk fogyóban van, nem lesz elég a célig, segítségre van szükségünk.

12270382_1191635540852666_1996389061_n olvasás folytatása