Archívum

augusztus 2015

Címke

Akik ismernek, tudják rólam: ha éneklésről van szó, én ott vagyok. Képes vagyok órákon keresztül dicsőíteni, mert számomra ez a legtermészetesebb módja az Istennel való kommunikációnak. Nemrég a KRISZ-hét esti evangelizációin vettem részt, ahol felfigyeltem az Írd át álmaim című dalra.

„Angyalt küldök előtted, és kiűzöm a kánaániakat, emóriakat, hettitákat, perizzieket, hivvieket és jebúsziakat. Bemégy a tejjel és mézzel folyó földre, de én nem megyek veled, mert kemény nyakú nép vagy, és elpusztítanálak az úton… Mózes azt mondta: Ha nem jön velünk a te orcád, akkor ne is vigyél…

Ha valaki megtisztel minket a bizalmával és beavat féltett gondolataiba, fájó élethelyzetébe, tanácstalanságába, akkor el kell őt fogadnunk olyannak, amilyen; meg kell próbálnunk együttéreznünk vele, illetve tudni kell értő figyelemmel meghallgatni őt. Ez a legfontosabb, amit tehetünk, viszont el jön az az idő is, amikor meg kell szólalnunk.…

Életünk tele van szomorú eseményekkel. Némelyek apróbbak, némelyek megrázóak, némelyeket egy egész életen át kell hordoznunk és elviselnünk valahogy. Van, hogy nem is közvetlenül minket érint egy-egy tragédia vagy negatív esemény, csupán közvetve – családtagként, barátként, munkatársként – leszünk érintettek, amikor odaállhatunk a szenvedő fél mellé, mintegy „társként…

Próbáltad már? Dicsőítsd Istent, amikor erőtől duzzadva ébredsz és az új nap örömében fürdesz. Dicsőítsd Istent, amikor anyukád a kedvencedet főzi vacsorára. Dicsőítsd Istent, amikor a barátaiddal tölthetsz egy jó hangulatú estét. Dicsőítsd Istent, amikor az eredményes munka jóleső fáradtságával zuhansz az ágyadba. Dicsőítsd Istent valahányszor a szíved…