2015. július havi bejegyzések

Bűn és bűnhődés

Futótűzként terjedve egyre több országban válik legálissá a gyilkosság. Világszerte gyilkosok klubjai alakulnak, melyekhez bárki csatlakozhat. Egyszerre több helyszínen is szerveznek gyilkos felvonulásokat azt hirdetve, hogy az öldöklés mennyire felszabadító tevékenység és egyértelmű megoldása a globális népességrobbanásnak. A kereskedelmi csatornák fő műsoridőben bemutatott show-műsoraiban megismerhetjük a Nobel-díjas fizikust, az elismert költőt és a világszerte híres celebet, akik végre nyíltan beszélnek eddig titkolt gyilkos életmódjukról. Könnyeikkel küszködve mondják el, mennyire boldogok, hogy végre önfeledten élhetik az életüket, és ezentúl senki nem fogja üldözni őket ösztöneik miatt – sőt, már népes rajongótáborral is rendelkeznek a közösségi portálokon. A vallásosak azonban vitáznak. Egyre inkább teret hódít a nézet, miszerint Jézus a gyilkosokat is szereti. Fogyóban vannak azok a bigott keresztyének, akik vallják, hogy Isten gyűlöli a gyilkosságot. Felfoghatatlan, hogy egyesek mennyire nem képesek haladni a korral! Hiszen a gyilkosság az egyik legjobb és legérdekesebb módja a szabadidőnk aktív eltöltésének…

Kedves TeSó, vajon mikor jön el az ideje egy ehhez hasonló szenzációnak? Persze, most olvasva mindezt azt gondolod, hogy ilyen sosem lesz. A gyilkosság a világ minden országában komoly büntetéssel sújtandó bűncselekmény. Ám ha a fentieket a homoszexuálisokkal kapcsolatban olvasnánk, akkor egészen más megvilágításba kerülne a helyzet. Jó, jó, hát az ember hadd éljen már azzal párkapcsolatban, akivel szeretne! Demokrácia van meg szabadság, és különben is tiszteljük egymást annyira, hogy egymás hálószobatitkait nem fejtegetjük! Miért bánt az egyeseket, ha két férfi akar nevelni egy gyermeket, esetleg két nő (vagy három) hivatalosan is bejegyzett élettársi kapcsolatban szeretne élni? Nincs ezzel semmi gond. A gyilkosság az más tészta!

pride2

olvasás folytatása

Gyönyörű vagy, Jézus!

netofa_soeurs_02

Csöndben sétálunk a galileai Netofa-völgy felett éberen őrködő hegy tetején. Nehéz igazából leírni mit is érez az ember, amikor körbenéz erről a magaslatról egy ilyen tiszta, csodálatosan ragyogó napon. Keleten, a távolban a nagy tenger (Földközi-tenger – a szerk.) vize veri vissza a nap millió sugarát, amelyek így csillogó üvegtengerré változtatják a gigantikus kékséget. (Nehéz lerázni magamról a gondolatot, hogy párezer kilométerrel odébb, éppen ezen az üvegtengeren, talán ezekben a percekben is százak hánykolódnak a hullámok között, akik mennek, menekülnek, de be nem fogadtatnak, kivettetnek, visszaküldetnek vagy meghalnak út közben. Nem, most nem erre akarok gondolni, nem erről akarok írni – így ez megmarad zárójeles gondolatnak.) Előttünk a Galileai-tenger bukkan elő a hegyek közül, mint valami félénk lány, aki szégyelli teljesen felfedni magát a bámészkodó utazók előtt. Alattunk pedig a völgyben tarka szántóföldek heverésznek, hol zöldben, hol pedig száraz, halovány sárgában.

olvasás folytatása

Maybe different…

11301563_10203991624210297_1252239865_n

Azt hiszed, hogy nem vagy elég, hogy megbuktál az élet-játékban, mert nem megy úgy, mint másoknak. Mert kevesebbet tudsz felmutatni, mert halkabban nevetsz, mert már kisebbet álmodsz, mert nem találod a sikereidet, mert nem érzed, hogy különleges lennél. Azt hiszed, hogy te már nem élsz, csak túlélsz. Néha azt hiszed, hogy alkalmatlan vagy a boldogságra. Néha nem is tudod, mit érzel, csak rád borul valami, és nem tudsz menekülni alóla hetekig, s akkor megint azt hiszed, hogy benned van a hiba.

Pedig:

olvasás folytatása