Nem mondok újat azzal, hogy a keresztyén ember életében sem megy mindig minden jól. Talán te is tudod, hogy mit jelent ez. Ott vannak a nemszeretem napok. Amikor sem kedv, sem ok nem jelentkezik az Isten dicséretére, a feltartott kezekre, a Lelkem, áldd az Urat szívből való éneklésére.
A nehézség gyakran a legváratlanabb pillanatban jelentkezik. Mikor azt gondolom, hogy a legerősebb vagyok, akkor roppanok össze. Amikor úgy érzem, rengeteg ember a barátom, akkor maradok hirtelen magamra. Amikor már elégedett kezdek lenni, akkor ábrándulok ki mindenből. Nem kell sok hozzá, csak egy rossz nap…
Reggel tízszer nyomom ki az ébresztőt, a füzetemet nem találom, a rendelt kávé nem elég forró, az órámról elkések, és még teljesíteni sem tudok úgy, ahogy azt elvárnám magamtól. Ráadásul ott vannak az elvégzendő feladatok, a rengeteg teendő, a hétköznapok gondja-baja. Mindezt egyetlen szál cérna tartotta a levegőben, s az is elszakadt.
Milyen szörnyű nap! – jelentem ki magamban (vagy magamon kívül), és keseredetten, kiábrándultan hazaindulok. Épp a saját szerencsétlenségem jár a fejemben, amikor éhes, kolduló kisgyerekek tekintetével találkozom. A másik oldalon egy fogyatékos ember fáradhatatlanul énekel és zenél némi apróért. A távolban egy mentőautó szirénája szól. Ismeretlen lány a padon ülve sír. Talán nekik is rossz napjuk van? – teszem fel a kérdést, de már a válasz előtt kezdem szégyellni magam.
Miért ostromlom Istent és magamat a kérdéseimmel, mikor annyi bíztatást kaptam már Tőle, hogy kitapétázhatnám velük a falam? Miért háborodok fel az ajándékaim minőségén, miközben másoknak ajándékuk sincs? S a legnagyobb ajándékomról még szót sem ejtettem.
Tízezer okom van, hogy zengjek még… annyiszor szólt már az ének. És már bele is gondoltam párszor, hogy mi az a négy nulla az egyes után? Naiv túlzások. Vállrándításból indítva vontam le a következtetést: a vallás szeret szuperlatívuszokban beszélni.
De séta közben, látva mások baját és a saját bajaimat, rám pirított az igazság. Én-központúság azt gondolni, hogy nekem milyen rossz, vagy nekem a legrosszabb. Hiszen van egy kiegyensúlyozott életem, biztos helyem a világban! Élnek a szüleim! Egészséges vagyok! Hidd el, kedves TeSó, engem, aki elveti a közhelyeket, abban a pillanatban pont ezek boldogítottak. Kimondtam a leggyönyörűbbet: Hiszen én ismerem az Úr Jézust! Aztán mélyebbre szántottak a gondolataim. Megpróbáltam a kezdetektől a jelenig mindent végiggondolni. A legapróbb dolgokon keresztül a csodákig. Felsoroltam mindent, amit megkaptam, s amit nem.
Végül rá kellett jönnöm: Isten kegyelméből teljes lehetek azzal, amim van, csak én mérgelődök és kesergek amiatt, mert ma fáradt vagyok, nincs elég időm, vagy mert bal lábbal keltem fel. Isten mindig a leghatékonyabb módszereket találja meg. Ma kellett nekem egy rossz nap, hogy rádöbbenjek, milyen kiváltságom van, hiszen tízezer okom van, hogy zengjek még.
Baranyi Eszter
