Uram, mennyi minden tud történni három nap alatt… Mikor ott álltál a főpapok udvarában, átjárta a csontjaimat a hideg. Odamentem a tűzhöz, de az se használt. Kérdezgették, ismerlek-e. Én tagadtam. Először. Másodszor megrettentem, és esküdözni kezdtem, hogy semmi közöm hozzád. Harmadszor már teljesen kétségbeestem. Engem senki ne kössön össze veled. Hagyjanak békén, veled foglalkozzanak!

Azóta fázik a lelkem. Mikor visszanéztél rám a harmadik tagadás után, úgy éreztem, megroppan alattam a vékony jég. és már törik is. Süllyedek a jeges habokba. Vacogtam, a vérem mégis dobolt a fülemben. „Simon, Simon … Tényleg be kell mutassalak saját magadnak? Én előre megmondtam” – sugallta a tekinteted.

Közel voltam hozzád, mégis elszakadtam. Milyen nagy ítéletem a közelség! Közel voltam hozzád, mégsem voltam veled a főpap udvarán. Közel voltam hozzád, mégsem álltam melléd. Közel voltam hozzád, mégsem voltam tebenned. Megbíztál egy feladattal, de megint a halászháló mellett találsz rám.

Nem értettelek, Jézus, akkor sem és most sem értelek. Már tudom, hogy feltámadtál. Tudom, hogy valamiféleképpen meg kell történnie ennek a beszélgetésnek. Ahogy morajlik mellettünk a tenger, a szemed beszédes, mint azon a halálosan hideg éjszakán. „Szeretsz engem?” – kérdezed. Ismét bemutatsz magamnak.
the-empty-tomb-jennifer-greene

Igen, Uram. Te tudod a legjobban, hogyan tudlak szeretni. Tagadással, hetvenkedéssel, azzal, hogy ha megmutat nekem valamit a Szentlélek, én azt rögtön mondom. Nem tudom, miért tartasz még magad mellett. Minden valamirevaló pásztor elcsapná az olyan bérest, mint én vagyok. De te azt mondod, feladatot bízol rám. Te tudod.

Te tudod! Ez az. Ismertél, mielőtt megláttalak volna. A lelkembe láttál az első pillanattól. Szerettél és tanítottál engem, mikor már tudtad, hogy én mindezekért ott hagylak a főpapok karmaiban. Nem fér a szívembe ez a te nagy szereteted. De kérlek, adj egy kicsit belőle nap mint nap, hogy tudjam szeretni a rám bízottakat! Taníts szeretni, mikor magamra hagynak, elárulnak, mikor bántanak érted. Add, hogy ennél a szeretetnél megmelegedjen a lelkem, és másoknak is tudjak adni belőle.

Mennyi minden történhet három nap alatt… Simonként tagadtalak meg, most azt mondod, Kövecske vagyok, Péter. Építeni akarod velem a te országodat. Használj fel, Uram! Szeretlek, ahogy csak tudlak.

Laskoti Zoltán

Szólj hozzá a bejegyzéshez!

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .