Társasozunk. Ő sorra veszi le a bábuimat, s nagyokat kacag közben. Aztán egyszer én kerülök helyzetbe. Hosszú tépelődés után leveszem a bábuját. Már elmúlt ötéves, hadd tanuljon veszíteni, taktikázni. Nem tanul. Dühösen felpattan, rám borítja a táblát, majd, mielőtt otthagyna, az arcomba kiabálja: „Jossz vagy, buta vagy, tolvaj!…

„Íme, az ajtó előtt állok, és zörgetek: ha valaki meghallja a hangomat, és kinyitja az ajtót, bemegyek ahhoz, és vele vacsorálok, ő pedig énvelem.” (Jel 3,20) Kedves TeSók! A mai vasárnapi üzenet legyen egy dal, minden különösebb magyarázat nélkül. Az eredeti angol szövegben minden szónak súlya van, nehéz…