2015. március havi bejegyzések

Menni vagy maradni?

10991088_10203343357724040_6239403127886320324_n

Talán nincs olyan ember a környezetünkben, közösségünkben, aki fel ne tette volna ezt a kérdést az elmúlt hónapokban. Nyilván nem abból adódik ez a kérdés, hogy sétálva az utcán meglátok egy szép magyar vagy szlovák rendszámú autót, és a kívánságnak teret adva eldöntöm, hogy ezért én is elmennék, és már csak azt kell eldöntenem, hogy Németország vagy Magyarország.

Azt hiszem a helyzet ennél jóval komolyabb és bonyolultabb, hiszen nemcsak pénzről van itt szó, hanem életről is. Talán éppen ez adja meg a súlyát a döntésnek. Amikor el kell döntened, hogy itt maradj vagy életben maradj.

olvasás folytatása

Isten szeret téged annyira …

11065743_798286576914620_220098686_o

Vannak napsütéses napok, amikor nemcsak az ablakokon, de a lelkünkön is öröm széthúzni a függönyt reggelenként. De vannak hosszabb esős időszakok, amikor elzárkózunk a külvilágtól. Menekülni nem csak mások elől lehet. Van az a kifakult állapota a léleknek, amikor önmagad elől is menekülsz.

Én is így voltam ezzel már nagyon régóta. Félünk a kérdésektől, amik bennünk kavarognak, vagy saját válaszainktól, amelyekkel nem merünk szembe nézni. Félelem, önvád, aggodalom, belénk vésődött fájdalmak, apró tövisek, amiket sokszor szinte dédelgetünk, s a seb körülöttük sehogy sem gyógyul…

olvasás folytatása

Pygmalion-effektus

mustard-seed

Mindenekelőtt, mivel általában ugrálok a gondolatok között, leszögezném, hogy ezt a bejegyzést leginkább személyes beszélgetések ihlették. Eszmecserék arról, hogy talán túl nagy fába vágtuk a fejszénket; talán túl sokat vállaltunk; talán a céljaink túlnőttek rajtunk; talán nem bírjuk a nyomást; talán „szerettünk volna nagyra törni, de az Úr a hétköznapok dzsungelében látna szívesebben”; talán nem én vagyok az alkalmas személy arra, hogy… Hát ezen mocorgunk egy ideje. Nem csupán én, kimondom, és rájövök, hogy sokan vagyunk. S akkor egy videó egyszercsak odavág: „I am not supposed to be here…” („Nem itt kellene lennem…”)

olvasás folytatása

Élet-dolog

Időnként az a gyötrő érzés fog el, hogy iszonyú nehezen megy nekem ez az élet-dolog.

Sok éve már, hogy követni igyekszek az én Uramat. Mégis vannak alapvető hibák, melyek láttán egy szigorú pap bácsi bizony rosszallóan ingatná komoly fejét. De hát nem kell ide gyónás: ingatom magam felett én eleget! Sok tanulnivalóm van, s ezek az utóbbi napokban felismerésszerűen tolultak elém.

10409724_343546745823946_4081261415936623474_n

„Ha az ÚR nem építi a házat, hiába fáradoznak az építők. Ha az ÚR nem őrzi a várost, hiába vigyáznak rá az őrök. (…)De akit az ÚR szeret, annak álmában is ad eleget.” (Zsolt 127,1– 2.)

olvasás folytatása

Áldás és kereszt

IMG_8700

Elhangzott a TeSó Blog fotópályázatának díjátadóján

„Mire megtanultad a nevét, már nyakig voltál benne. Tipegve és csacsogva, zsírkrétákat szagolva és rágva, labdát rúgva, kuncogva és harsányan nevetve hagytad magad mögött a pelenkákat, s léptél be a gyermekkorba.

Észrevetted, hogy a fiúk különböznek a lányoktól, a kutyák a macskáktól, és a füstölt-főtt oldalas jobb, mint a főtt répa. Aztán mindezek közepette rádöbbentél – talán nagyapád temetésén vagy amikor a szüleidet először láttad igazán gondterheltnek –, hogy napjaid nemcsak fagyizásról, tanulásról szólnak. Mindezt életnek hívják, és ez az élet a tied.

olvasás folytatása