Néha hosszú perceket tudok eltölteni ezelőtt a szobor előtt. És egyszerűen csak nézem. Belelátok mindent. Aztán újra tisztára törlöm a millió gondolatokkal és kérdésekkel teli táblát a fejemben, s újra teleírom felkiáltójelekkel, pontokkal. A legtöbbször mégiscsak kérdőjelek maradnak.
A szobor igencsak egyszerű. Egy korongon emberek állnak. A korong lehetne akár a Föld is – én szeretem így látni. Három csoportban, jól látható módon elkülönülve egymástól: imádkoznak. Tíz zsidó, tíz muszlim és tíz keresztyén. Összetéveszthetetlen a mód, ahogyan teszik. A zsidók – a jól megszokott módon – állva, imádságoskönyvvel a kezükben, kippával a fejükön. A muszlimok az imádkozás legalázatosabb, legmélyebb pozíciójában: a földre hajtva fejüket. Keresztyénként pedig térden állva, fejüket az égre emelve, összetett kezekkel. Mindegyikük egy irányba halad. Egy irányba néznek. Egyetlen a céljuk: elérni azt, Aki középen van. Csakhogy mindhárom csoport zárt ajtót talál maga előtt. Magas falat, amely elválasztja őket Tőle. Becsukott kapukat, amelyek nem nyílnak meg egykönnyen, kívülről legalábbis nem. Az egyetlen nyitott dimenzió felül van. Olyan felül, hogy ezek az emberek nem tudják azt elérni. Egyértelmű a képlet: itt csak és kizárólag fentről vezet lefelé az út, fordítva semmiképp.
Egyikünk sem birtokolhatja azt, Aki középen van. Mégis, milyen gyorsak vagyunk elhinni, hogy az üdvösség a mi kezünkben van. Sokáig hittem azt, (vagy hitették el velem), hogy egyedül azok kerülnek majd a mennybe, akik úgy hisznek, mint én, mint mi. Egyedül azok kapnak üdvösséget, akik úgy élnek, mint én, mint mi. Akik úgy beszélnek, úgy gondolkoznak, azt szeretik, amit én, és azt nem szeretik, amit én. Talán listát is tudtam volna felsorolni mindazon körökről, akik nem fognak osztozni velem a Bárány lakomáján: katolikusok vagy más „fura” felekezetűek, dohányzók, diszkósok, drogosok, alkoholisták, melegek, öngyilkosok és így tovább. Hosszú lett volna az a lista. Milyen könnyedén hisszük azt, hogy az igazság, az igaz hit az bizony a mi kezünkben van. De könnyen viselkedünk úgy, mintha Isten a kezünkben lenne, vagy láncra verve tartanánk megmondva Neki, hogy ki az, akit beengedhet kegyelmébe és ki az, akit nem. Szavaink, megnyilvánulásaink, tetteink sokszor egyszerűen ki szeretnék tenni a mennyország kapujára a „Zártkörű rendezvény!” táblát.
„…nem azé aki akarja, és nem is azé, aki fut, hanem a könyörülő Istené” – visszhangzik a fejemben újra meg újra, akárhányszor ránézek erre az alkotásra. Amikor Pál ezeket a sorokat leírja, akkor éppen Isten szuverenitását hangsúlyozza. Azt, hogy Ő mindent megtehet. Annak adja kegyelmét, üdvösségét, akinek Ő jónak látja. Ez az a pont, amikor befogom a számat. Ez az a vonal, amin tovább nem akarok menni. És ez az, amit én soha nem akarok elvenni tőle.
Nem akarok többet vagy kevesebbet mondani, mint amit A Viskóban kimond Young:
– Ez azt jelenti, hogy minden út hozzád vezet?
– Egyáltalán nem! – mosolyodott el Jézus […] – A legtöbb út sehova sem vezet. Amit viszont jelent, az az, hogy bármilyen útra hajlandó vagyok elmenni, hogy megtaláljalak titeket.
Nos, talán amikor azt állítja magáról, hogy Ő az út, az ajtó, a pásztor, talán éppen erre gondol. Mert Ő (nem vallás, rendszer, dogma) az, Aki életét adta ezért a világért. Ő az, Aki megnyitotta a fenti dimenziót, hogy a kegyelem elárassza a korongon lévőket. És Ő az, Aki azon a napon beül az ítélőszékbe – nem én és nem is te, TeSó.
Homoki Gyula
5 hozzászólás
Köszönöm ezt a bejegyzést, nagyon jó volt elolvasni, és elgondolkodni rajta kicsit. 🙂
” Sokáig hittem azt, (vagy hitették el velem), hogy egyedül azok kerülnek majd a mennybe, akik úgy hisznek, mint én, mint mi. Egyedül azok kapnak üdvösséget, akik úgy élnek, mint én, mint mi.”-„Talán listát is tudtam volna felsorolni mindazon körökről, akik nem fognak osztozni velem a Bárány lakomáján: katolikusok vagy más „fura” felekezetűek, dohányzók, diszkósok, drogosok, alkoholisták, melegek, öngyilkosok és így tovább. ”
Ezekre a gondolatokra reagálnék, ha nem gond.Nem tudom,hogy Te konkrétan miben hiszel,de azt tudom,hogy csak azok kerülnek a menybe akik a Bibliában szereplő Jézus Krisztusba hisznek,mint Megváltóban-ez az egyetlen út! Sokan sajnos úgy képzelik el a vallások és Isten közötti utat, hogy van egy hatalmas képzeletbeli hegy, és annak a tetején ott trónol a mindenható Isten, a hegyre pedig több úton is fel lehet menni. Ezek a különféle utak, a különböző vallásokat jelzik, a lényege, hogy mindegy melyik úton indultunk el, hiszen előbb vagy utóbb fel fogunk jutni a csúcsra. Viszont meg van a helyes út is Istenhez, ez pedig az evangélium, a jó hír, a Jézus Krisztusról szóló örömhír. Az emberi elme által kitalált utak tévelygésbe és a pokolba vezetnek, Isten útja pedig az Atyai házba. Isten szeret minket és az Ő terve szerint akar megmenteni bennünket. De térjünk vissza újra a képzeletbeli hegyhez, melynek csúcsán Isten lakik, az emberek pedig a hegy lábánál élnek. Sok úton próbálkoznak eljutni Istenhez,pld. a buddhizmuson, hinduizmuson vagy az iszlámon keresztül. Ha megfigyeljük őket és a próbálkozásaikat emberi szemmel és jóakaratú toleranciával-hiszen ez manapság divat, hogy mindenki felé toleránsnak kell lennünk, ha valaki lop, szegény, hiszen nem volt valószínűleg mit ennie, ha meleg, akkor szintén sajnáljuk, mert nem tehet róla, genetikailag örökölte..igaz?
Ha narkós vagy alkoholista valaki, akkor pedig valószínűleg családi okok tetté ilyenné..még véletlenül sem az Ő hibája..nem mondjuk ki, hogy az illető egy tolvaj, parázna, lusta vagy ingyenélő….Tehát ennyire toleránsak vagyunk, így nyugodtan mondhatjuk, hogy mivel Isten egy szerető Isten, tehát maga a szeretet, nincs jelentősége annak, hogy melyik úton próbálja meg valaki a csúcsra való feljutást. Egyszer majd a hegy csúcsán találkoznak mindannyian úgy is.
Tehát igaz ez a kép, hogy nyugodtan mondhatjuk, hogy mivel Isten egy szerető Isten, tehát maga a szeretet, nincs jelentősége annak, hogy melyik úton próbálja meg valaki a csúcsra való feljutást? NEM!
Hiszen Isten azt mondja, hogy nincs ember, aki ezt a hegyet a maga erejéből megmászhatná, akármelyik úton is indul el. Mivel azt mondja a 1 Timóteusi levél 6,16, hogy „Isten a megközelíthetetlen világosságban lakik”
Ezért Isten maga kerekedett fel, és Jézus Krisztusban leszállt hozzánk a hegy lábához. Találóan mondja róla a Lukács 1, 78-79:” A mi Istenünk nagy irgalmasságáért, amellyel meglátogatott minket a nap támadat a magasságból,
Hogy megjelenjék azoknak, akik a sötétségben és a halálnak árnyékában ülnek; hogy igazgassa a mi lábainkat a békességnek útjára!
Ha volna olyan vallás, amely megmenthetne minket, akkor ezt Isten megmondta volna nekünk. Erről azonban nem olvasunk a Bibliában. Ezzel szemben a Biblia a különböző vallások kultikus cselekményeit és a tárgyak imádását bálványimádásnak és varázslásnak nevezi. Isten azonban nem adja dicsőségét egyetlen bálványnak sem (Ézsaiás 42.8Én vagyok az Úr, ez a nevem, és dicsőségemet másnak nem adom, sem dicséretemet a bálványoknak.) ezért a bálványimádást elítéli. (3Móz 26,1:” Ne csináljatok magatoknak bálványokat, se faragott képet, se oszlopot ne emeljetek magatoknak, se kőszobrokat ne állítsatok fel a ti földeteken, hogy meghajoljatok előtte, mert én vagyok az Úr, a ti Istenetek.)
Valamennyi vallás tehát csupán csillogó délibáb az elveszett emberiség pusztaságában. Hiszen ha valaki szomjas, attól még nyugodtan szomjan hal, hogy elképzel egy forrást, amiből inni fog, ugye? Ugyan így pusztulásba vezet az emberekkel és vallásokkal szembeni tolerancia,mikor azt mondjuk a másik embernek, hogy nem baj az ha nem a Biblia Istenét imádod, hiszen úgy is egy Isten van,csak mindenki másképpen hiszi.
A Példabeszédek könyve 14,12 ezt mondja erről: „Van olyan út, mely helyesnek látszik az ember előtt, és vége a halálra menő út.”
Jézus pedig ezt mondja a János 14,6-ban:” Én vagyok az út, az igazság és az élet; senki sem mehet az Atyához, csakis én általam.”
Tehát hiába is próbálkozunk különböző vallásokkal, Krisztus nélkül sehol nem vagyunk. Isten a Bibliában közölte velünk, hogy Ő az igazság Istene, aki gyűlöli a bűnt, és a bűn ítéleteként az örök halált szabta ki. Ugyanakkor Ő a szeretet (1 Ján 4,16) a jóság (Jer sir3,22) és irgalmasság (Ef 2,4) Istene is, aki nem akarja, hogy az ember örökre elvesszen. Így üdvözítő szándékát többszörösen is a tudomásunkra hozta.
János 5,24:” Bizony, bizony mondom néktek, hogy aki az én beszédemet hallja és hisz annak, aki engem elbocsátott, örök élete van; és nem megy a kárhozatra, hanem általment a halálból az életre.”
János 3,16” Mert úgy szerette Isten e világot, hogy az ő egyszülött Fiát adta, hogy valaki hiszen ő benne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen.”
János 11,25-26” Monda néki Jézus: Én vagyok a feltámadás és az élet: aki hisz én bennem, ha meghal is, él;És aki csak él és hisz én bennem, soha meg nem hal.
1 János 5,12 „Akié a Fiú, azé az élet: akiben nincs meg az Isten Fia, az élet sincs meg abban.”
Azért írtam le ezeket a bibliai idézeteket mert világosan mutatják, hogy nem azáltal üdvözülünk, hogy:
– azt hisszük, amit a legtöbb ember hisz
– valamiben hiszünk
– komolyan képviselünk valamit
– hanem döntő,
– hogy kiben hiszünk (Jézusban)
– Mit hiszünk róla (amit az írás mond)
– Hogyan hiszünk Jézusban (teljes szívből)
Ahogy minden épületnek kell, hogy egy alapja legyen, amely azt hordozza, úgy Isten Jézus Krisztust tette hitünk alapjául: „Mert Isten Őt rendelte (Jézust) engesztelő áldozatul azoknak, akik az Ő vérében hisznek (Róma 3,25)
Mivel Ő az egyetlen üdvösségre vezető út, ezért mondja Pál: „Mert más alapot senki sem vethet a meglévőn kívül, amely Jézus Krisztus” (1Kor 3,11)
Bocsánat ha túl hosszúra sikeredett az írásom,de nekem a cikk azt sugallja,hogy mindegy kik vagyunk,miben hiszünk,kiben hiszünk,ha Isten akarja úgy is a menybe kerülünk.Ezzel nem is lenne gond,hiszen Isten szuverén…de ha megtenné akkor hazug lenne,és nem volna változhatatlan …ezzel szemben tudjuk,hogy Ő változhatatlan,szent,igazságos,és nem hazudik.
Áldást békességet
Kedves Kozma István!
Nem szeretnék csatlakozni ahhoz a fejtegetéshez, amibe belefogtál (vö Jak 1,15b), mindössze biztosítani szeretnélek róla, hogy amíg világ a világ, sosem lesz olyan vallásos bibliamagyarázó tudása az embernek, hogy megmagyarázza az üdvösség és a kegyelem titkát (5Móz 29,28). Botrányosnak tűnik, hogy Jézus Krisztus kegyelme kiterjedhet azokra is, akik nem úgy imádkoznak, mint mi? Igen, az. A kegyelem maga botrány kell legyen, mert szembemegy minden emberi elképzeléssel. Én ezért tudom elképzelni, hogy Isten kegyelmébe belefér ez is. Hogy hogyan? Adjunk időt neki, hogy Ő feleljen erre – a kegyelmet boncolgatni lehet, de közben mindig megöljük a lényegét. Számomra ez egy őszinte és építő írás volt arról, hogy adjuk át Jézusnak az ítéletet másokról, mert ő sokkal hivatottabb az ítéletre és a kegyelem osztására is, mint mi.
Béke legyen a lelkeddel, Testvérem.
Zoli
Kedves Zoltán!
Nem az tűnik botrányosnak,hogy mások is a menybe kerülnek,szerintem teljesen félreértetted az írásomat.Hanem az,hogy ha nem a Biblia Istenét imádják,és nem úgy imádják,ahogyan Isten ezt kijelentette a számunkra!Mindenkinek lehet egy saját elképzelt istenképe,de ez nem jelenti azt,hogy ez az istenkép és a Szentírásban kijelentett Isten az egy és ugyan az.Ha pedig nem ugyan azt az istent tiszteljük,akkor miből gondolod,hogy akár esélye is van az ilyen embernek a mennybe kerülni?Bizonyára Te is tanultad teológián,hogy mikor állítunk valamit Istenről,vagy tanítunk bármit is,azt a teljes Szentírás fényében kell megtennünk.Nem hivatkozhatunk 1 vagy 2 szimpatikus igeszakaszra.Sőt,Isten kegyelméből reformátor őseink hitvallásokat is hagytak ránk,amelyek segítenek eligazodni a Szentírásban és abban is segítenek számunkra,hogy különböző kérdésekben tisztán és biblikusan lássunk vagy járjunk el.A Heidelbergi Káté 2 kérdését és válaszát hozom fel a tisztánlátás végett:
29. K: Miért nevezzük Isten fiát Jézusnak, vagyis Idvezítőnek?
F: Azért, mert Ő idvezít és szabadít meg bennünket minden bűnünkből. És azért is, mert az idvesség senki másban nem kereshető, sem meg nem található.
Máté 1:21; ApCsel. 4:12; 1. Kor. 3:11; Zsid. 7:25; 4:12; 1. Ján. 5:11.
30. K: Hát hisznek azok is az egyedüli idvezítő Jézusban, akik idvességüket és boldogságukat a szenteknél, vagy önmagukban, vagy másutt keresik?
F: Semmiképpen nem. Mert valójában megtagadják az egyedüli Idvezítőt, Jézust, pedig szájukkal dicsekednek Vele. Mert egyik a kettő közül:vagy nem tökéletes Idvezítő Jézus, vagy pedig ebben az Idvezítőben kell feltalálni az üdvösségre szükséges összes dolgokat azoknak, akik igaz hittel fogadják el Őt.
1. Kor. 1:13, 30. 31; Kol. 1:19-20, 2:9-10; Ján. 1:14, 16; Zsid. 7:25, 12; 2; Gal. 5:4.
Szeretettel:
Kozma István
Kedves István!
Köszönöm a reakciót! És köszönöm a bibliai igéket is – már volt „szerencsém” hozzájuk. Mielőtt már a szerencse szó használatáért is bevádolna – ez csak egy szólás.
Reakció 1: én nem vala”miben”, hanem vala”Kiben” hiszek.
Reakció 2: magam sem hiszem azt, hogy mindenki üdvözülne (bár örülnék neki), hiszen az ítéletről és büntetésről maga a Szentírás is beszél (csak zárójelben jegyzem meg: a monoteista vallások szent iratai mind így tesznek) – de ezt nem is állítottam a bejegyzésben.
Reakció 3: ha már szentírási igehelyeknél tartunk, akkor kíváncsi vagyok, hogy mit gondol István a János 10,16-ról, ahol Jézus azt mondja, hogy más juhai is vannak, amelyek nem ebből az akolból valók?
Elgondolkodásra hívó reakció 4: Ön szerint tehát mindenki, aki nem keresztyén (konkrétan: nincs megkeresztelve, és nem Jézus Krisztust tartja Megváltójának – talán éppen azért, mert még a nevét sem ismeri…), azt Isten a pokolra küldi? Számomra ezek eléggé értelmetlen életek lennének.
Gy.