Több mint 290 000 karakter
188 hozzászólás
143 bejegyzés
31 szerző és vendégszerző
1 kiló disznósajt
Na ha hittanórán lennénk, megkérdezném, hogy gyerekek, melyik a kakukktojás. Ismerve az átlag református hittanost, csípőből rávágnák, hogy Jézus az – de ti tudjátok, melyik a kakukktojás, mert olvastok minket. Ez a lista pedig nem egy bevásárlólista, hanem rövid és igen tökéletlen összegzése annak, amit el sikerült érnünk egy év alatt.
Rövid és tökéletlen lehet ez az összegzés, bár érdekes belegondolni, hogy ha ez a 290 000 karakter mind „W” betű lenne, akkor egymás mellé írva ezek a karakterek kitöltenének csaknem másfél kilométernyi papírcsíkot. Vagy hogy ha kiadnánk könyvben, amire jutottunk, akkor ennek a könyvnek legalább annyi oldalasnak kellene lennie, mint amennyi bejegyzésünk van – és azért egy év alatt megírni 143 oldalt, pláne 31 különböző vérmérsékletű, tűrésküszöbű, hitszemléletű embernek, az nem piskóta.
Mindez mit számít ahhoz képest, hogy egyházmegyei közgyűlésen megcsörren valakinek a telefonja és a Haláltánc ballada a csengőhang. Szünetben elmondta, hogy a blogon olvasta Sárközi Andi írását és azóta ez a csengőhangja. Vagy nem kell túlbeszélnünk azt, miért szereti Homoki Gyula a fantasyt, miért szeret Zilahi Réka jobban adni, mint kapni, mit gondol Kovács Dorka a keresztyének 10 buta szokásáról. Én ebben az évben megismertem Margitics János gyülekezetét, ahol él, ingáztam és lendületbe jöttem Szimkovics Tiborral, elméláztam az idők gonoszságán Marofejeva Nellivel, fészbúkoztam (szigorúan keresztyén módon!) Keresztyén Karesszel. Baranyi Esztertől tudom, milyen futótűzzé tud válni a békétlenség és harag parazsa. Olasz Timivel énekeltem, lógattam a lábam a La Isla Bonitán. Terveztem az utolsó napom Kocsis Julikával. Készültem Szanyi Gyurival lelketlenül lelkesen a pünkösdre, elzarándokoltam Balázs Tóni mézédes paradicsomába, utaztam Magyar Katával, Papp Adrientől tanultam újra, mi az, hogy „csak hit” kell a problémák megoldásához. A legzsúfoltabb évem. Evör. És nektek?
Folytathatnám, de nem teszem. Azért sem, mert hosszú lenne, azért sem, mert Isten áldásait nem felemlegetni kell az életünkben, hanem válaszolni rájuk. Ebben az évben megáldott minket Isten idővel – ezt bejegyzések írására, kávéház szervezésére használtuk. Megáldott adakozókkal – ezt a blog fenntartási költségeire fordítottuk és Rátok, mikor nyereményjátékot hirdettünk. Megáldott gondolatokkal – mi ezeket a gondolatokat addig faragtuk, reszeltük, amíg le tudtuk írni őket. Átadtuk őket nektek, és átadtuk őket Istennek. Tegyen vele, amit szeretne. Ami jó volt – abban lássátok meg az Ő üzenetét. Ami nem volt jó, azt csak úgy leírtuk.
Ezen a születésnapon mi Isten jóságára emlékezünk, aki megengedte, hogy adjunk magunkból valamit nektek, és Róla is átadjuk, amit gondolunk. Maradjatok velünk, TeSók, és ha eszetekbe jut, mondjátok el ma többször ezt a zsoltárrészletet:
„Áldjad, lelkem, az Urat, és ne feledd el, mennyi jót tett veled!” (Zsolt 103,2)
És az elmaradhatatlan szülinapi jókívánság: Sózzuk tovább a világot együtt még sokáig!
Laskoti Zoltán
