„A vidám szív a legjobb orvosság, a bánatos lélek pedig a csontokat is kiszárítja.” (Példabeszédek 17,22)
Böjti időszakban vagyunk, és sokan sokféleképpen éljük ezt meg, ahogyan azt Beccy bejegyzésében is olvashattátok. Nagyon jól leírta, hogy mennyire gondban vagyunk mi keresztyének, hogy hogyan is böjtöljünk, mit vonjunk meg magunktól, egyáltalán megvonjunk-e valamit?
Nem tudom, hogy te, kedves TeSó, böjtölsz-e, és ha igen, akkor hogyan. A kérdés neked is szól: boldog vagy?
Nemrég eljutottam egy nagy felismerésig: hatalmas megfelelési kényszerem van. Nem is hittem el, hogy mekkora, míg bele nem keveredtem egy hosszú hajnali beszélgetésbe, aminek minden részletére talán nem is emlékszem…
Én eddig nem tudtam, hogy a magyarországi szigorlatokat a következőképpen minősítik: kiválóan megfelelt, jól megfelelt, megfelelt és nem felelt meg. Elgondolkodtatott ez a rendszer és a megfelelt szó. Mennyire? Kinek? Mihez képest?
Évek óta hallgatom böjt első vasárnapján azokat a prédikációkat, melyek arról szólnak, hogy a böjt nem az étel- és italmegvonást jelenti, hanem – kissé sarkosítva – azt, hogy lelkileg topon legyünk, mire jön a húsvét, s ezért egyfajta lelki odafigyelést igényel tőlünk. Évről évre hallom, hogy nem a testi dolgokon van a hangsúly, hanem a lelkin és csakis a lelkin.
Pravoszláv ismerőseimnél pedig arra leszek figyelmes, hogy húsvétra jópár kilóval könnyebben ülnek az asztalhoz, lecsinosodva várják az ünnepi menüt. Ugyanis ők negyven napon át böjtöt tartottak – testit – és megvonták maguktól a jó falatokat. Igaz… legtöbbjüknél (akiket én ismerek) lelkileg semmilyen változás nem történt. Csak egy szokás mindenféle lelki tartalom nélkül.
Néha hosszú perceket tudok eltölteni ezelőtt a szobor előtt. És egyszerűen csak nézem. Belelátok mindent. Aztán újra tisztára törlöm a millió gondolatokkal és kérdésekkel teli táblát a fejemben, s újra teleírom felkiáltójelekkel, pontokkal. A legtöbbször mégiscsak kérdőjelek maradnak.
Több mint 290 000 karakter
188 hozzászólás
143 bejegyzés
31 szerző és vendégszerző
1 kiló disznósajt
Na ha hittanórán lennénk, megkérdezném, hogy gyerekek, melyik a kakukktojás. Ismerve az átlag református hittanost, csípőből rávágnák, hogy Jézus az – de ti tudjátok, melyik a kakukktojás, mert olvastok minket. Ez a lista pedig nem egy bevásárlólista, hanem rövid és igen tökéletlen összegzése annak, amit el sikerült érnünk egy év alatt.
Rövid és tökéletlen lehet ez az összegzés, bár érdekes belegondolni, hogy ha ez a 290 000 karakter mind „W” betű lenne, akkor egymás mellé írva ezek a karakterek kitöltenének csaknem másfél kilométernyi papírcsíkot. Vagy hogy ha kiadnánk könyvben, amire jutottunk, akkor ennek a könyvnek legalább annyi oldalasnak kellene lennie, mint amennyi bejegyzésünk van – és azért egy év alatt megírni 143 oldalt, pláne 31 különböző vérmérsékletű, tűrésküszöbű, hitszemléletű embernek, az nem piskóta.
