2015. január havi bejegyzések

Isten halott… vagy nem?

Gods-not-Dead

Gondolatok a God‘s Not Dead (Isten nem halott, 2014) c. amerikai film alapján
Vigyázat, spoilerveszély!

Többen is lelkesen ajánlották nekem a filmet: „Húú, Menyus, ezt nézd meg!”  Őszinte leszek veletek: nagyon óvatosan bánok a keresztyén filmekkel, és ritkán nézek meg ilyesmit, mert a legtöbb keresztyén hangvételű filmben csalódtam – kis költségvetésű, gyakran minőségtelen filmek ezek, olyan erős, szinte elvakult „keresztyén propagandával”, amivel néha egyet se tudok érteni. A God‘s Not Dead (Isten nem halott) című filmet 2014 áprilisában mutatták be, és azóta húszszoros (!) hasznot hozott a filmkészítőknek, ugyanis mind keresztyén, mind nem keresztyén körökben meglepetésszerűen jól fogadta a közönség. Kíváncsi voltam, hogy miért.

olvasás folytatása

Időt!

idot_01

„Képmutatók, a föld és az ég jelenségeit felismeritek, e mostani időt miért nem tudjátok felismerni?” (Lk 12, 56)

Úgy gondolom, hogy az elmúlt három hétben elég sokan és sokszor kértünk időt: megállni, megpihenni, vagy éppen azért, hogy még több információt az agyunkba préselhessünk.

Leírhatatlan élmény volt, amikor megkaptam, amit kértem: a szerdai két vizsgámból az egyik péntekre tevődött át. Alig bírtam elhinni! Kértem, de nem számítottam rá. Hogyan kaphatnék mégis csak egy órával is többet, mint ami hátra van? Lehetetlen! Mégis megkaptam, és nem is csak egy órát, hanem két napot. És hogyan éltem vele? Mintha nem is lett volna… Hirtelen elfeledkeztem arról, hogy miért is kértem. Még haragudtam is magamra, hiszen már régen túl lehettem volna rajta, minek húzni az időt?! Mérlegelni kellett volna, de én görcsösen ragaszkodtam valamihez, ami már elveszett…

olvasás folytatása

Zarándokút

pic_husvet

A karmesternek: „A szőlőtaposók” kezdetű ének dallamára. Kórah fiainak zsoltára.
Mily kedvesek a te hajlékaid, ó Seregek URa!
Sóvárog, sőt eleped a lelkem az ÚR udvarai után. Testem és lelkem ujjongva kiált az élő Istenhez.
Még a veréb is talál házat, és a fecske is fészket, ahova fiókáit helyezi oltáraidnál, Seregek URa, királyom és Istenem!
Boldogok, akik házadban laknak, szüntelenül dicsérhetnek téged! (Szela.)
Boldog az az ember, akinek te vagy ereje, aki a te utaidra gondol.
Ha a Siralom völgyén mennek is át, források völgyévé teszik azt, az őszi eső is elárasztja áldásával.
Újult erővel haladnak, és megjelennek Istennél a Sionon.
URam, Seregek Istene, hallgasd meg imádságomat! Figyelj rám, Jákób Istene! (Szela.)
Istenünk, pajzsunk, nézz ránk, tekints fölkented személyére!
Bizony, jobb egy nap a te udvaraidban, mint máshol ezer. Jobb az Isten háza küszöbén állni, mint a bűnösök sátraiban lakni.
Mert nap és pajzs az ÚR, kegyelmet és dicsőséget ad az Isten. Nem vonja meg javait az ÚR azoktól, akik feddhetetlenül élnek.
Seregek URa, boldog az az ember, aki benned bízik!

84. zsoltár

A zsoltár felirata szerint eredetileg a Szőlőtaposók kezdetű ének dallamára énekelték a templom énekesei. Az ének címéből kitalálható, hogy szüretkor énekelték, a 84. zsoltár is akkor került eléneklésre, mikor a lombsátrak ünnepére Izrael egész területéről elindultak a zarándokok Jeruzsálembe. Ezen az ünnepen meggyújtották a Templom-hegyen a hatalmas olajmécseseket, amik egész Jeruzsálemet bevilágították a kortársak szerint. Ebben a fényáradatban mondta ki Jézus, szembeállva a zajos, fényes ünnepléssel, hogy „Én vagyok a világ világossága.”

olvasás folytatása

Indul a küszöbről az út

705642_460265580675719_822232142_o (1)

Indul a küszöbről az út: ha nem vigyázok, elszelel; Felkötöm én is a sarut, gyerünk, utána, menni kell” (J.R.R. Tolkien)

Az utazás egyszerre szól az otthontalanságról és arról, hogy az ember hazafelé tart. Minden táj, amelyet útba ejt, kevés ahhoz, hogy legyökerezzen, mert ő másra vágyik, az igazi otthonra. Nemhiába nevezi a teológia az embert homo viatorumnak, úton lévő embernek. Haladunk magunktól Isten, az Örök Másik felé, a töredékesből a tökéletes felé, és miközben élvezzük az utazást, érezzük, hogy mindez nem elég. Mi nem csupán erre vágyunk. Nincs ezen a földön maradandó városunk, mert nem találunk nyugalmat. Tovább kell menni. Sose tekinthetünk magunkra úgy, mintha készek, egészek lennénk, csupán haladunk a reménység felé, hogy utazásunk végcélja az a Valaki legyen, aki egésszé tud tenni minket.

olvasás folytatása

Szeretetbalek

A1„A szeretetben nincs félelem, sőt a teljes szeretet kiűzi a félelmet; mert a félelem gyötrelemmel jár, aki pedig fél, nem lett tökéletessé a szeretetben.” (1János  4 ,18)

 Vannak néha egészen intenzív élményeim egy-egy istentiszteleten. Amikor egy tekintélyt parancsoló, komoly lelkész bepillantást ad a személyes életébe. Amikor úgy igazán emberien megnyilvánul, és ettől az adott pillanatban szinte megfagy a levegő. Nem tudom szó szerint idézni már, de azért próbálom érzékeltetni, hogy mi ragadt meg bennem egy nem éppen érzelgős tiszteletes szájából: Könnyen lemondanak rólam az emberek. Valahogy könnyen eldobják a lelkem, a szívem, és egyszeriben mellőzni kezdenek, mikor én még ragaszkodnék hozzájuk. Gyakran felteszem magamnak a kérdést ezzel kapcsolatban, hogy vajon tudom-e ezek után még szeretni őket? És az az igazság, hogy be kell valljam: nem tudom nem szeretni.

olvasás folytatása