Nem futhat el a gyors, a vitéz sem menekülhet meg.
Jeremiás 46,6a

Nature-medieval-knights-tags-kni

Ez volt az az ige, amelyet az Úr Jeremiás szívére helyezett Egyiptom ellen. Szól az üzenet: nincs menekvés. Bizony oka van annak, hogy nem futhat el a gyors, és a vitéz sem menekülhet meg. Oka van, ahogyan minden ítéletnek, mégpedig a nem Isten szerint való élet, az Isten ellen való élet. Nagyon nehezen tudjuk elfogadni azt, hogy Isten képes megbüntetni az engedetlenséget. Sokan hisszük, hogy Isten kegyelmes. Annyira kegyelmes, hogy minden bűnösön megkönyörül. Hisszük azt is, hogy szeretetteljes, hiszen minden bűn ellenére feltétel nélkül szeret. Hisszük azt is, hogy Isten megbocsátó, mivel mindenkiért elküldte egyszülött Fiát. Persze ez így igaz; de hisszük azt is, hogy az Isten nem tűri meg a bűnnek semmilyen formáját? El tudjuk fogadni, hogy Ő megbünteti azokat, akik sorozatosan visszautasítják a szavát, és nem az Ő akaratát cselekszik? El tudjuk fogadni azt is, hogy ha az Úr ítél, akkor bizony nincs menekvés?

Akár elfogadjuk, akár nem, attól ez még így van. Ezt korán meg kellett tanulnia Izráel népének, most pedig Egyiptom számára adja hírül Jeremiás ezt az üzenetet. És hogy miért? Azért mert azt hitték, hogy minden rendben lesz, és mindent meg lehet úszni büntetlenül.

Soha nem gondoltunk még arra, mikor vétkeztünk, hogy azt különösebb gond nélkül megússzuk? Puskázás, kisebb lopások, némi csalás. Lehet, hogy nem derült ki akkor; de mi lett volna, ha mégis? Kirúgás, megbélyegzés, pénzbírság…

Emberek elől el lehet rejteni dolgainkat, Isten előtt azonban nincs rejtve a hűtlenség. Ahogyan nincs előtte rejtve az sem, ha a szívben más van Ő helyette, noha a vallásosság látszatát keltjük. Megúszhatjuk? Nem!

1920x1080

Azonban megbánásnak helye mindig van, ahogyan az alázatnak is. Az ítélet pont ilyen alkalom. Pont az az alkalom, amikor az ember alázattal alávetheti magát engedelmesen, meghajolva Isten akaratának. Minden bűn büntetésért kiált, minden bűnös pedig megbocsátásért. A következményeket nem tehetjük semmissé, de a bűnre Krisztusban van bocsánat. Jó, ha látjuk, hogy Krisztus odaadta az Ő életét értünk, hogy nekünk bűnbocsánatunk és igazságunk legyen – kegyelemből hit által. A bocsánat ebben van. Ha el tudjuk fogadni mint Megváltónkat, akkor el kell hogy fogadjuk azt is, ami fáj, hiszen az is az Ő atyai kezéből jön, és a javunkat akarja szolgálni. Legyen ez számunkra figyelmeztetés arra nézve is, hogy ne vessük el az Ő szavát. Az egyiptomiaknak már nem volt idejük felkészülni, nem volt idejük változtatni, nem volt idejük rendezni a kapcsolatukat Istennel. Nekünk még van időnk, erről szól az advent. Arról, hogy még van alkalmunk odafordulni Hozzá; hogy még van időnk imában letenni elé mindenünket: bűnünket, hálánkat, életünket… Még van idő megtérni, még van idő hirdetni az Ő akaratát, még van idő és van lehetőség, van bocsánat.

Siess te is! Ne késs!

Domonyi Erik

Szólj hozzá a bejegyzéshez!

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .