2014. október havi bejegyzések

Gondolatok a reformációról – Egyedül Istené a dicsőség

keep-calm-and-soli-deo-gloria

A szavakból kikopik az erő. Mondani is szoktuk, mikor valakit helyre akarunk tenni és a nevünkön szólít: „Ez a nevem, ne koptasd!” Nézhetjük így is a harmadik parancsolatot – ne koptasd hiába az Úr nevét…

Jó, hogy Isten neve mégis kopásálló. Lehet segítségül hívni, megszólítani, beszélni hozzá, indulatoskodni, hőbörögni, gyászolni előtte. Jó, hogy vannak kifejezések, amiken egyszerűen nem fog az emberi banalitás. A reformátusoknak is vannak ilyen kifejezéseik – Egyedül Istené a dicsőség, Egyedül hit által, Egyedül kegyelemből. A kekec latinosok számára: Soli Deo Gloria, Sola Fide, Sola Gratia.

A reformáció ünnepe alkalmával erről a három elkoptathatatlan reformátori igazságról szeretnénk beszélni nektek. A három igazság kibontására egy-egy lelkipásztort kértünk meg, akiknek különösen nagy szerepe volt a KRISZ jelenében és múltjában. Ezek közül az első a Soli Deo Gloria, amely egyben a Kárpátaljai Református Egyházkerület idei témája is. Hallgassuk meg főtiszteletű Zán Fábián Sándor püspök úr, a KRISZ alapítójának és első elnökének ünnepi gondolatait az alábbi videóban. Áldott ünneplést kívánunk!

Töltsd tele!

fuel-economy_1__2009-08-25_11.57.38

Pár napja voltam egy Pintér Béla koncerten és fura dolgokat éltem meg. Elkezdődött a koncert és zenéről zenére fokozódott bennem egy érzés: üres vagyok. Eddig is tudtam, hogy kicsit ki vagyok üresedve az utóbbi időben, de a hétköznapokban nem tűnik fel annyira az embernek, mikor jár-kel az utcán, jönnek szembe vidámabb és komorabb tekintetek. Itt viszont több száz ember dicsérte Istent, énekeltek, tapsoltak, én pedig, ha még meg is próbáltam magamra erőltetni az éneklést és kifacsarni magamból valami érzelmet Isten felé, akkor is csak a nagy ürességgel találtam szemben magam. Fejben tudtam, hogy rengeteg mindenért lehetek hálás Istennek, hogy Ő szeret, vigyáz rám, megbocsát, és azt szeretné, ha örülnék, közel lennék hozzá, de egyszerűen voltam én, és volt Isten, de nem bennem.

olvasás folytatása

Tökéletes világ

thegiverone

Képzeld el azt a világot, amiben nincs fájdalom, szenvedés, kín. Nincs háború, nincs féltékenység, irigység, harag. Képzeld el, hogy az emberek új társadalmat alkottak. Igazi egyenlőség van: egyforma ruhát hordanak, egyforma házuk van, ugyanazt az ételt eszik. Nincsenek környezetkárosító autók, mindenkinek egyforma biciklije van. Ebben a világban képesek szabályozni az éghajlatot, így az idő mindig ugyanolyan kellemes. Az emberek olyan egyenlőségben élnek, hogy nincs okuk irigykedni egymásra. A gyerekeket nem a saját szüleik nevelik: mindegyiküket mások fogadják örökbe, nincs kivételezés. Kilenc évesen egy szép ceremónia során kapják meg az első biciklijüket. Aztán felnőve kiválasztják őket valamilyen munka elvégzésére, amiben tehetségesek és sikeresek lesznek a közösség javára. Nyugdíj azonban nincs… Az idős embereket egyszerűen „elbocsátják”. No, persze nem csak az állásukból, hanem a társadalomból is – más helyre költöznek. Ebben a világban az emberek nem emlékeznek a múltra. Nem emlékeznek arra, hogyan törtek ki a háborúk, milyen volt az éhínség, milyenek a természeti katasztrófák, mert ezeket a fájdalmas emlékeket ki kellett törölni ahhoz, hogy mindenki boldog lehessen. Egyformán boldog.

olvasás folytatása

Akarom? Akarod? Akarja?

falling-up-jazzberry-blue

Beszélgetek Istennel – imában, sóhajban, gondolatban. A kérdés csak az, hogy ez valóban beszélgetés-e? Isten ugyanis egy nagyon különleges beszélgetőtárs, aki mindig különböző módon, helyen és időben (néha kifejezetten humorosan) mondja el a véleményét a dolgaimról, és persze minden esetben meghagyja a szabad értelmezés lehetőségét (hisz igencsak ritkán szakad rám a plafon, ha épp máshogy értem a szavait, mint ahogy azt kellene), amivel én előszeretettel élek is. Így az életemet meglehetősen sok fölösleges és teljesen értelmetlen kanyar, kitérő, zsákutca díszíti, amelyeket esetenként nem, de azért szép számban sajnos még meg is tudok magyarázni, és látni vélek bennük némi értelmet. Sajnos, mivel szép példája ez annak, hogy a beszélgetésem Istennel valójában sokszor nem más, mint egy kedves és barátságos csevej önmagammal.

olvasás folytatása

Úrhatnék!

Pilinszky5

Ezen a világon mindenki Úr, egy szolga van, az Isten (Weöres után szabadon).

Az elmúlt nyárnak ez a gondolat a nagy felfedezése, ráébredése, kigyulladt villanykörtéje a fejem felett. Nem abból jöttem rá ennek az idézetnek az igazságára, hogy felháborodtam az uraskodó világ miatt vagy a farkastörvények miatt, meg amiatt, hogy mostanában mindenkinek „úrhatnékja” van (celeb, megasztár, politikus, szónok vagy bármi módon).

olvasás folytatása