Kifogástalan Isten

ASSD

„Ne mondd, hogy fiatal vagy, hanem menj, ahova csak küldelek, és hirdesd, amit parancsolok! Ne félj tőlük, mert én veled leszek, és megmentelek! – Így szólt az Úr.” (Jeremiás 1, 7b-8)

Szokták mondani: Jó kifogás, sose rossz. És milyen érdekes, hogy kifogások mindig vannak. Nincs kész a házi feladat? Jön a válasz: Hát én megcsináltam, de a húgom tönkretette. Vagy ha késésben vagyunk: Ööö izé, kilyukadt a vonat kereke, sokat kellet várni. Miért nem hívtál fel? Akartalak, de lemerült a telefonom. Vannak olyan napok is, amikor nem vagyunk kreatív hangulatunkban, olyankor csak ennyit szoktunk mondani. Óh hagyjál, ma nincs kedvem, fáradt vagyok, tegnap sok dolgom volt. Vagy az örök klasszikus „Én ehhez nem értek” című kifogás. És természetesen a megunhatatlan „Majd holnap megcsinálom” mondat.

Az az érdekes, hogy mindenki keres kifogásokat. Ez valahogy hozzánk tartozik, és nem újkeletű a probléma. Csak egyet had említsek. Mikor az Úr megszólítja Jeremiást, és feladatot ad számára, a prófétai szolgálatot, Jeremiás azt válaszolja, hogy: „Nem értek a beszédhez, mert fiatal vagyok.” Gondolva, hogy így mentesül a feladat alól, és még hibáztatni sem lehet, mert hát valóban fiatal. Korára való tekintettel, elnézőnek lehet lenni. Na ez az, ami nem működik. Mert emberi szóra, emberi kifogást még lehet találni. De amikor az Isten szól, ott kifogásnak nincs helye. Az ember egy dolgot tehet, mégpedig azt, hogy aláveti magát az Ő akaratának. Jeremiás kifogásának sem volt helye. Mert amikor kifogást keresett, az Úr ismét szólt, és szavának lényege ez volt: Ne kifogásokat keress, hanem csináld azt, amit mondok.

Ez a megfogalmazás eléggé ismerős szerintem mindenkinek. Valószínűleg ebben a formában még ismerősebb: „Azt csinálod, amit én mondok.” Mikor szüleink már odáig jutottak, hogy ezt kellett bevetniük azért, hogy végre megcsináljuk azt, amit már jó párszor elmondtak, akkor tudtuk mindannyian, hogy itt már vitának helye nincs, menni kell. Mentük is, de duzzogva, morogva, vagy akár félve, mert lelkünk mélyén éreztük, hogy ez nem marad annyiban. Ennek a vitának lesz még folytatása.

Azonban itt, vitáról szó sincs. Isten tudja azt, hogy a kifogás Jeremiás félelméből fakad. Nem ordít rá, nem kezdi lelkileg terrorizálni, és nem is bántja ezért. Mert tudja azt, hogy mitől fél. Fél az elutasítástól, fél a feladattól, fél attól, hogy kudarcot vall, fél attól, hogy emberek akadályozni fogják, fél a sikertelenségtől, és fél a haláltól, mert „a próféták halála erőszakos halál szokott lenni.” (Frank Herbert) Isten azonban azt mondja: „Ne félj tőlük, mert én veled leszek, és megmentelek

2a0c3o7

Csodálatos dolog az, amikor Isten valahová küld, amikor feladatot bíz ránk. Az pedig még csodálatosabb, hogy amikor küld, nem egyedül ereszt útnak, hanem velünk jön, mint oltalmazó, megtartó, és mint áldások adója. Amit Jeremiásnak ígért, az ránk is érvényes. Ha azon az úton járunk, amelyet Ő jelölt ki számunkra, akkor biztosak lehetünk abban, hogy Ő velünk van. Nem kell félnünk. Nem kell kifogásokat keresnünk, hogy: fiatal vagyok, idős vagyok, képtelen vagyok. Hanem hinni kell. Aki hisz Krisztus halálában és feltámadásában az gyermeke az Atyának. Félelemre nincs okunk, mert Krisztusban megmentett, Szentlelke által pedig velünk van. Ha küld, ne kifogásokat keressünk, hanem merjük bátran mondani: Megyek Atyám!

Domonyi Erik

Facebook kommentek



Szólj hozzá a bejegyzéshez!