2014. szeptember havi bejegyzések

Penitencia

600659_10151411687038270_768779724_n

Nagy zenerajongó vagyok. Kikapcsol, megnyugtat, feldob, felspanol. Elmond dolgokat, amiket én nem tudok – vagy talán nem akarok. Néha rácsodálkozok egy-egy dalszövegre: hogy volt képes az írója úgy és azt megfogalmazni? Mindenhez tudok dalokat kötni: örömhöz, bánathoz, fájdalomhoz, szerelemhez. Van olyan dal, amit csak évekkel Édesapám halála után tudtam újra énekelni, hosszú ideig még csak hallgatni se bírtam. Akad, amit csak és kizárólag hétfő reggel hallgatok. Van, amit olyankor, mikor tudatosítani akarom magamban az Isten mindent megelégítő voltát. Kerül olyan is, ami szerelmet takar, egyszerre édes és iszonyúan fájó. Számtalan előadót és stílust – vagy épp azok keverékét – sorolhatnám a legkedvesebbjeim között. Ha azonban abszolút kedvencet kell megneveznem, akkor mindig kiemelkedik egy: Zorán (ez itt a reklám helye, yeeee!!! ). Mindenki más utána jöhet – ki hajszállal, ki többel, de csak utána. Tudom azt is, miért szeretem annyira: olyan egységben van nála dallam és szöveg, olyan művészi játékot visz bele a zenekar minden egyes tagja, olyan bölcs és találó szövegei vannak, olyan változatos, mégis egyedül rá jellemző hangszerelés uralja a zenéjét, ami bármilyen hangulatomhoz illeszkedni tud. Egy ideje van egy különös kedvencem tőle, amiről sokáig még csak nem is tudtam. A dal címe Penitencia. Magyarul: büntetés.

olvasás folytatása

Kifogástalan Isten

ASSD

„Ne mondd, hogy fiatal vagy, hanem menj, ahova csak küldelek, és hirdesd, amit parancsolok! Ne félj tőlük, mert én veled leszek, és megmentelek! – Így szólt az Úr.” (Jeremiás 1, 7b-8)

Szokták mondani: Jó kifogás, sose rossz. És milyen érdekes, hogy kifogások mindig vannak. Nincs kész a házi feladat? Jön a válasz: Hát én megcsináltam, de a húgom tönkretette. Vagy ha késésben vagyunk: Ööö izé, kilyukadt a vonat kereke, sokat kellet várni. Miért nem hívtál fel? Akartalak, de lemerült a telefonom. Vannak olyan napok is, amikor nem vagyunk kreatív hangulatunkban, olyankor csak ennyit szoktunk mondani. Óh hagyjál, ma nincs kedvem, fáradt vagyok, tegnap sok dolgom volt. Vagy az örök klasszikus „Én ehhez nem értek” című kifogás. És természetesen a megunhatatlan „Majd holnap megcsinálom” mondat.

olvasás folytatása

Úgy van velem, hogy itt hagyott magamra

p1

Talán eltűnök hirtelen, mint az erdőben a vadnyom. Elpazaroltam mindenem, amiről számot kéne adnom.

Szoktak poénkodni azzal, hogy én azok közé az elvetemültek közé tartozom, akik fejből tudnak idézni József Attilát szinte minden élethelyzetben. Most már tudok örülni ennek – akkor, amikor azt a kevés József Attila-verset megtanultam, amit ma is tudok így-úgy, egyáltalán nem örültem neki.

olvasás folytatása

Viszontszeretni

163

„Ha valaki azt mondja: »Szeretem Istent«, és gyűlöli a maga testvérét, hazug az, mert aki nem szereti a maga testvérét, akit lát, hogyan szeretheti Istent, akit nem lát? Azt a parancsot is kaptuk tőle, hogy aki szereti Istent, szeresse a maga testvérét is.” (1Jn 4,20-21)

„Nagyon jó keresztyén lennék, ha időnként nem zavarnák meg mások az életemet” – vallja magáról Adrian Plass egyik főhőse. Úgy gondolom, a kegyes kétbalkezes nincs egyedül ezzel a gondolattal. Ha csak én lennék meg Isten, sokkal könnyebb lenne az élet. Mert Isten odafigyel rám, Benne megbízhatok, a jelenléte békességgel tölt el, nem húz fel eszement ügyekkel, pontosan értelmezi a szavaimat – nem úgy, mint az emberek, akiket testvérként mellém adott.

olvasás folytatása