2014. július havi bejegyzések

Apály-dagály

cremallera

Ülök a gép előtt, és már-már gépiesen végigkattintgatom a kedvenc fészbúkos oldalaimat. Az egyiken elém jön egy kis videó. Nézem, és hallgatom közben a zenét. És nem értem. Egy ember kisétál a tengerpartra (máris giccses), és több mint egy percig mást se csinál, csak sétál. De a zene bejön, így hát tovább nézem. És akkor a fickó fogja a kis gereblyéjét, amit magával cipelt a tengerpartra, és elkezdi gereblyézni a homokot… Na, ennek is agyára ment az a kevés napsütés! De akkor már kezd tisztulni, mit is szeretne. Mezítláb van, óvatosan lépked, és szépen, egyenletesen, sokáig húzogatja a kis gereblyét. Nyomában pedig minták születnek. Kacskaringós csigavonalak. Egyre több és több és szebb. Lassacskán az egész partszakasz egyetlen szépséges minta. Szemet gyönyörködtető. De akkor a férfi felhúzza gumicsizmáját, felbaktat egy sziklára, és mosolyogva nézi alkotását – és annak pusztulását. Ugyanis alkonyodik, és jön a dagály. S a hosszú percek, órák kitartó, óvatos munkáját homokszemről homokszemre mossa el a sós víz.

olvasás folytatása

Labirintus

asdf

Elsős teológus koromban volt egy bizonyos órám, amelyről ha kijöttünk diáktársaimmal, legtöbbször csak bosszankodni tudtunk. Cinikusan megjegyeztük, hogy a tanár feldobja a kérdést, de a választ már nem csapja le (mert talán ő sem tudja). Ahelyett, hogy egyre biztosabbak lettünk volna az adott témában, csak még inkább elbizonytalanodtunk.

olvasás folytatása

Kedvcsináló a KRISZ-hetekre

 puz (1)

Miért kellene eljönnöd KRISZ-hétre (Balazsér, Akli, Rát)?

1. Mert a KRISZ-hetek a legjobban megszervezett alkalmak közé tartoznak Kárpátalján. Ebben a kijelentésemben semmi beképzeltség nincs, hiszen már hónapokkal előtte azon töri közel 30 ember a fejét, hogy mi legyen a téma. Mire odáig jutunk, hogy megrendezésre kerülnek ezek a hetek, addigra azoknak az embereknek a száma, akik a táborral foglalkoznak közel 100-ra rúg. Ami viszont a legszebb, hogy fizetség nélkül, magukat odaáldozva törekednek arra, hogy létre jöhessen az a csoda, amit KRISZ-hétnek nevezünk.

olvasás folytatása

Analízis-paralízis

pocsolya
Wislawa Szymborska: Pocsolya (Kałuża)

Emlékszem gyerekkoromból e rémületre.
Kikerültem minden pocsolyát,
hát még a frisseket, zivatar után.
A frisset, hisz feneketlen is lehetett,
jóllehet egészen másnak látszott.

Belelépek s eltűnök hirtelen,
süllyedni kezdek a mélybe,
még annál is lejjebb, a mélybe,
a felhők tükörképe felé,
vagy még annál is távolabb.

Akkor a pocsolya gyorsan felszárad,
összezárul fölöttem,
s én örökre bennrekedek – hol is –
a néma sikolyok birodalmában.

Csak jóval később értettem meg:
vannak borzasztó kalandok,
mik nem férnek el a világ rendjében,
s még ha akarnának,
sem történhetnének meg.

(Fordította: Zsille Gábor)

Kicsit meglepő, de valójában nem a versről akarok írni. Ha egészen őszinte akarok lenni, talán nem is értem rendesen a végét (szívesen beszélgetek róla, hátha közelebb kerülök az igazsághoz).

olvasás folytatása

Értékes tragédia

falling_w1

Már majdnem egy éve történt… Szeptember másodika volt. Ha akartam, ha nem – vissza kellett költözni a koliba. Vissza az egyetemre, új tanév, új kezdet, újabb nehézségek… Nem volt ínyemre az indulás. Úgy beszéltük meg, hogy most én vezetek. Csak 100 kilométer az út: nem egy ördöngösség. Az idő szép és tiszta volt. Semmilyen baljós előérzetem nem volt. Még édesanyánk is elkísért, meg akarta nézni, hol tanulok. Tehát hárman ültünk a kocsiban: bátyám, édesanyám, és én – a kormánynál. Az út fele már mögöttünk volt. Egy órán belül odaérünk, ha minden jól megy…

olvasás folytatása