Albert Einstein mondta: „Nézz mélyen a természetbe és minden érthetőbbé válik.”  Vicces, mert ezt a gondolatot nem sokkal egy kissé fura „felfedezésem” után olvastam, s egyben akkor döbbentem rá arra is, hogy mekkora bölcsességet hordoz. Egyik reggel, miután felébredtem, kinéztem az ablakomon és az ablakpárkányomon lévő virágcserepekre terelődött…

„ … Mit adnátok nekem, ha kezetekbe adnám őt? Azok harminc ezüstöt állapítottak meg neki” Máté 26,15 Gyerekkoromban volt olyan idő, mikor kiküldtek árulni a beregszászi piacra. Körtét, almát, cseresznyét vittem – mikor mi volt. Sosem felejtem el azokat a reggeleket. Fontosnak éreztem magam, mert volt valamim, amiért…

Egy korábbi TeSó-blogos bejegyzés az egyedül Istené a dicsőség témában született, hiszen, mint ahogy Kacsó Géza tiszteletes is írta, a KRISZ ezt választotta a 2014-es évének mottójává. Nálunk, Kárpátalján, református körökben egyébként elég divatos mondat ez máskor is. Például, velem többször megtörtént, hogy amikor hallottam egy igehirdetést (mondjuk…

„Balgán játszottunk mindahányan, s az évek szálltak, mint a percek, véred kiontott harmatával irgalmazz nékünk, Jézus Herceg…” https://www.youtube.com/watch?v=xOzgft37uGY Azok közé az emberek közé tartozom, akik ha kicsit rosszabbul vannak, zenét hallgatnak. Meg akkor is, mikor jobban vannak. Meg amúgy is  szeretnek mindig csak úgy szimplán aláfestő zenét dúdolni az…

Nemrég Dávid történetének végét olvastuk a Bibliában. Talán nem csak engem döbbentett meg ez az ige: „Újból haragra gerjedt az Úr Izráel ellen. Felingerelte ellenük Dávidot, és ezt mondta: Menj, vedd számba Izráelt és Júdát!”  (2 Sámuel 24,1) Az a bajom ezzel az igével, hogy úgy tűnik belőle,…

A TeSó blog alkotóival megegyeztünk, hogy vasárnaponként meglepünk titeket rövidebb igemagyarázatokkal, mivel ez a vasárnap amúgy is igemagyarázós műfaj. Én azt szoktam mondani, a prédikáció vagy rövid, vagy jó – igyekszem jól kihasználni a karaktereimet és nem visszaélni a türelmeddel, Kedves Olvasó. Előre is köszönöm a figyelmed. Ma…

Őszintén, egy kis irigységgel vegyes csodálattal nézek azokra az emberekre, akik soha sem félnek. (Na jó, alaposan át van itatva irigységgel ez a csodálatom.) Jöhet nehézség, ismeretlen helyzet, kihívás és próba, bátran és nyugodtan mennek előre. Szerintem jól csinálják.

Úgy érzem, nagyon felelőtlen voltam az elmúlt évek során. Sok dologgal kapcsolatban, de most leginkább az időmre gondolok. Ennek a következményeit pedig itt élem meg, Kijevben, a Majdan közelében, diákokkal, munkával, elkötelezettségekkel, megválaszolatlan kérdésekkel. Közösség nélkül – néha úgy gondolom –, Isten nélkül. Beleveszek ebbe a forgatagba…