2014. április havi bejegyzések

„Ej, ráérünk arra még!”

hires1

Halogatás. Könnyelmű „ej ráérünk arra még” és ijedt, fáradt „majd inkább holnap” mondatok dzsungelében élnek sokan, köztük igen sokszor sajnos én is. Előszeretettel halogatom a dolgaimat, a kérdés csupán az, hogy meddig tehetem még ezt? Tervezek és elodázok, de mi lesz akkor, ha a legjobb és leghasznosabb tervek is mindig csak a fantáziám lakói maradnak? Félek most még lépni, de mi lesz, ha már nem léphetek?

Dante mondta: „Gondold meg, hogy ez a nap soha nem virrad fel még egyszer”.

Egy reggel hihetetlenül fejbe kólintott ez a rövid mondat.

olvasás folytatása

Szótlan beszéd

aaa

Szeretek utazni… Álmosan, vagy éber-boldogan nézem, ahogyan elsuhannak a fák, közeli és távoli dombok, az arcok, ismert és ismeretlen tájak. Szeretem az emberek elkapott pillantásait, az éppen hallgatott zenét, ami belefészkeli magát a gondolataimba. Sokszor illik az archoz, amit látok. Férfiéhoz, aki munkától, élettől megroskadtan áll a buszmegállóban. A nőéhez, aki idegesen simítja el arcáról a hajtincsét, mert talán szeretne tetszeni… Valakinek, valamiért. Lehet, mert otthon már nem megy úgy. Akinek tetszeni akar, az már nem becsüli – eléggé.

olvasás folytatása

Panasz és vezetés

unbelievable-places-3-1

114. zsoltár
1. Amikor Izráel kivonult Egyiptomból, Jákób háza népe az idegen nyelvű nép közül,
2. Júda lett az Úr szent népe, Izráel a birodalma.
3. Látta a tenger, és elfutott, a Jordán pedig meghátrált.
4. A hegyek ugrándoztak, mint a kosok, a halmok, mint a bárányok.
5. Mi lelt téged, tenger, hogy elfutottál, és téged, Jordán, hogy meghátráltál?
6. Hegyek, mit ugrándoztok, mint a kosok, és ti halmok, mint a bárányok?
7.Reszkess, te, föld, az Úrtól, Jákób Istenétől,
8. aki a sziklát bővizű tóvá változtatta, a kovakövet forrássá!

Vannak leckék, amik örökre megragadnak emlékezetünkben, évek múlva is fel tudjuk idézni őket. Nem mindig kellemes tapasztalatok ezek, de emlékszünk rájuk, mert valami lényeges dolgot tesznek hozzá az életünkhöz, nélkülük nem lennénk ugyanazok. A megmaradt leckék ugyanis legtöbbször nehéz leckék. Kudarcok. Csalódások. Pofáraesések.

olvasás folytatása

Egyszerű fohász

12514_469480693125277_176453614_n

Pálos Rozita: Fohász

találj magadra bennem Uram
hogy létezzem
mielőtt leszáll az alkony

Időről időre rácsodálkozok erre a kis versre. Csupán három sor az egész, és mégis, úgy érzem, az írója mérhetetlen igazságot, fájdalmat sűrített belé.

Sokat gondolkodtam mostanában, miről is kellene szólnia ennek a bejegyzésnek. Bevallom, rendszereztem, témákat írtam fel magamnak, amik eszembe jutottak, hogy na, erről majd írni kell, mert ez is, az is itt motoszkál bennem. És rájöttem, hogy voltaképpen a legtöbb felírt témám összekapcsolódik (véletlen lenne?!), és bennük van az is, ami éppen most zajlik bennem. Pálos Rozitának sikerült a fenti egyetlen mondatban összefoglalnia.

olvasás folytatása

Így szenvedj jól!

suffering

Egy-egy valamire való akciófilm végéhez közeledve a főhősnek meg kell sebesülnie. Zuhog a vér az aortájából és már legalább ötszáz golyó van elszórtan testében, de mindig akadnak jó barátok körülötte, akik csak szajkózzák: „Semmi baj! Minden rendben lesz! Fel fogsz épülni!” stb. Ilyenkor mindig jót mosolygok rajta. Természetesen a hollywoodi filmekben [véleményem szerint: sajnos] fel is épül a széttrancsírozott híró, és boldogan élnek, míg meg nem halnak…

olvasás folytatása