2014. február havi bejegyzések

Emberek

red-umbrella-in-the-rain-richard-danek

Mostanában Gobbi Hilda színésznő visszaemlékezéseit olvastam, s a könyv egyik fejezete (Emberek) igencsak nagy hatást gyakorolt rám. A fejezet első mondata így hangzik:

  „Akik körülvették az életemet, s akik nélkül nem lett volna színház és nem lettem volna én.”

Mikor ehhez a részhez értem a könyvben, épp egy hosszabb vonatút elején voltam. E mondatnál kényelmesen hátradőltem, és talán egyfajta szenzációéhséggel kezdtem el mohón az olvasást. Teljes meggyőződéssel vártam, hogy a lelki szemem elé vonulnak majd a színházi élet legendás alakjai, akikről új és érdekes információkat tudhatok meg.

olvasás folytatása

Amikor béke van…

Jimmy Lawlor

Azon gondolkodom mostanában, mi is az a megbocsátás. Pontosabban azon, hogy, ha teljesen őszinte akarok lenni magammal, akkor be kell valljam: én képtelen vagyok a megbocsátásra. Tudjátok, arra az igazira, amikor úgy nézel a másikra, mint azelőtt, mint egy tiszta lapra, egy teljesen új lehetőségre, fájdalom, neheztelés, bizalmatlanság nélkül. Ahogy Isten néz rám, mikor újra és újra és ezredszerre és milliomodszorra is megbocsátja azt az iszonyúan gyalázatos, makacs bűnömet…

olvasás folytatása

Két vállal vallom

vallas

Az elmúlt évben volt néhány egészen érdekes gondolatom… Buddhista kisfiúkra gondoltam, az életükre, a hitükre, a békés mosolyukra, és arra, hogy vajon üdvözülnek-e. És olyan nehéz volt elképzelni az én mindenható, szerető, de igazságos Istenemet, amint kitessékeli őket Maga mellől, mert hopsz, pechükre rossz helyre születtek, és rossz vallásnak szánták oda teljes odaadással egész lényüket. olvasás folytatása

Francine Rivers: Megváltó szeretet

megváltó szeretet

Az 1850-es évek Kaliforniájában járunk…

Angel a legdrágább ruhákban jár, a legjobb ételeket eszi, neki van a legtöbb rajongója, ő a leggyönyörűbb nő a vidéken. És mégis…  A szívében nincsen más, csak hideg és sötétség. Undorodik magától, gyűlöli a világot, és végtelenül haragszik Istenre. A férfiak tárgyként használják őt, és a lány sem lát magában többet. Angel ugyanis nyolcéves korától fogva prostituáltként él. olvasás folytatása

Teológus vagyok

stairway_to_manhattan

Ha van valami, amiről legkevésbé szeretek beszélni, az nem más, minthogy milyen a teológia. Azonban egy teológus számára kikerülhetetlen ez a kérdés minden egyes ismerőssel, baráttal, rokonnal való találkozás alkalmával: „Na és, milyen a teológia? Hogy megy?” És ilyenkor kell udvariasan, számat mosolyra kényszerítve, felelni: „Köszönöm, jól!” Persze nem akarok goromba lenni senkivel, örülök, hogy kérdezik – legalább addig is tudom, hogy érdeklem valamennyire őket (remélem). Így hát, örömmel tölt el az is, hogy írhatok most azokról az örömökről, bánatokról, rózsaszín, szürke és egészen sötét élményekről, amelyeket megtapasztalhattam ezalatt a szűkös három év alatt, amióta arra adtam a fejem, hogy teológiára jelentkeztem.

olvasás folytatása