Archívum

február 2014

Címke

Mostanában Gobbi Hilda színésznő visszaemlékezéseit olvastam, s a könyv egyik fejezete (Emberek) igencsak nagy hatást gyakorolt rám. A fejezet első mondata így hangzik:   „Akik körülvették az életemet, s akik nélkül nem lett volna színház és nem lettem volna én.” Mikor ehhez a részhez értem a könyvben, épp egy…

Azon gondolkodom mostanában, mi is az a megbocsátás. Pontosabban azon, hogy, ha teljesen őszinte akarok lenni magammal, akkor be kell valljam: én képtelen vagyok a megbocsátásra. Tudjátok, arra az igazira, amikor úgy nézel a másikra, mint azelőtt, mint egy tiszta lapra, egy teljesen új lehetőségre, fájdalom, neheztelés, bizalmatlanság…

Az elmúlt évben volt néhány egészen érdekes gondolatom… Buddhista kisfiúkra gondoltam, az életükre, a hitükre, a békés mosolyukra, és arra, hogy vajon üdvözülnek-e. És olyan nehéz volt elképzelni az én mindenható, szerető, de igazságos Istenemet, amint kitessékeli őket Maga mellől, mert hopsz, pechükre rossz helyre születtek, és rossz…

Az 1850-es évek Kaliforniájában járunk… Angel a legdrágább ruhákban jár, a legjobb ételeket eszi, neki van a legtöbb rajongója, ő a leggyönyörűbb nő a vidéken. És mégis…  A szívében nincsen más, csak hideg és sötétség. Undorodik magától, gyűlöli a világot, és végtelenül haragszik Istenre. A férfiak tárgyként használják…

Ha van valami, amiről legkevésbé szeretek beszélni, az nem más, minthogy milyen a teológia. Azonban egy teológus számára kikerülhetetlen ez a kérdés minden egyes ismerőssel, baráttal, rokonnal való találkozás alkalmával: „Na és, milyen a teológia? Hogy megy?” És ilyenkor kell udvariasan, számat mosolyra kényszerítve, felelni: „Köszönöm, jól!” Persze…