Keresztyén vagyok, de nem vagyok…

ker-vagyok-de-dem1038803

ker-vagyok-de-dem1038803

avagy: néhány szó a keresztyén-sztereotípiákról

„Keresztyén vagyok, de nem vagyok homofób.
Keresztyén vagyok, de közel sem vagyok tökéletes.
Keresztyén vagyok, de nem vagyok szűklátókörű.
Keresztyén vagyok, de el tudom fogadni az emberek különbözőségeit.
Keresztyén vagyok, de nem ítélkezem.
Keresztyén vagyok, de nem tudom minden kérdésre a választ…”

Három évvel ezelőtt – talán láttad is – a Buzzfeeden nagy vihart kavart egy videó, amelyben keresztyén fiatalok elmondták magukról, hogy a népszerű közvéleménnyel ellentétben az, hogy valaki keresztyén, nem feltétlenül jár együtt zárkózottsággal és a bűnös világ teljes elítélésével. A fenti idézet ebből a videóból van. Igaz, hogy a kampány véletlenül épp modern kori példája a farizeus köszönöm Istenem, hogy én nem vagyok olyan bűnös, mint ez a vámszedő című imájának, a cél nem ez volt. A sztereotípia-döntögető videóval a fiatalok a templomtól teljesen elidegenedett nem-hívőket próbálták megszólítani és megmutatni nekik, hogy a kereszténység alapvetően nem arról szól, hogy az egész világnál jobbnak tartjuk magunkat, épp ellenkezőleg: bűnösségünk miatt van szükségünk kegyelemre és megváltásra – és egyiket sem nagyszerűségünk miatt kapjuk.

olvasás folytatása

Tízparancsolat 6.10

parkour_the_city_by_stryda429-di2au4

parkour_the_city_by_stryda429-di2au4

Ne ölj! (2Móz 20,13)

A Tízparancsolaton belül vannak olyan rövid útmutatások, amiket látszólag nem kell túlmagyarázni. Ilyen ez a parancsolat is. Azonban a Tízparancsolatban a negatív felszólításként megfogalmazott utasításoknak csupán felszíne a tiltás. Kicsit mélyebben ezek a parancsolatok sokkal többre szabadítanak fel, mint amitől eltiltanak, korlátoznak. Jelen esetben a „Ne ölj” parancsolatot kiegészíthetnénk így is, feltárva a parancsolat hátterét: Ne ölj – élj!

olvasás folytatása

A holló

cebce57527f88c58dfed250ba13c1b0d

cebce57527f88c58dfed250ba13c1b0d

Nem olyan régen elém került ismét Edgar Allan Poe-tól a kedvenc versem: a Holló. Ismerjük jól magát a madarat, amely fekete kabátot hord, rockénekesszerű hangja van, a baljós előjel ő maga és ritka belőle a fehér színű. Poe versében a holló sokak számára a halált szimbolizálja, de számomra sokkal inkább a reménytelenséget és a valóságot az ismétlődő „Nevermore” (soha már/soha sem) kijelentése kapcsán.

A főhőst, magát az írót, ki elvesztette szívszerelmét Lenóra-t, egy bús borongós éjféltájon, szendergéséből, kopogtatás ébreszti fel. A főhős miután ajtót nyitott és senkit nem talált kívül, rég elhunyt kedvesét kezdi szólongatni, bár válasz hiába vár, az nem érkezik sem a kedvestől, sem mástól.

olvasás folytatása

Életem utolsó napja

bungee-jumping-in-rishikesh

bungee-jumping-in-rishikesh

Mit tennél, ha tudnád, hogy ez életed utolsó napja?

Az ismereted fényében minden dolog fontosnak tűnne, aminek a napodban helyet szorítasz? Nem baj, ha a válaszod igen. De engedd meg, hogy kérdezzek még valamit: minden belekerült a napodba, amit ennek az információnak a tudatában fontosnak ítélnél a halálod előtt?

Én nagyon nem szeretem ezt a halál-témakört, de az elmúlt héten annyi formában döbbentett rá a körülöttem történő idő, hogy véges minden, ami számomra kedves… Az én életem is az: ki tudja, az eddig leélt két és fél évtizedem hányadrésze a földön töltendő időmnek…

olvasás folytatása

Tízparancsolat 5.10

14374625_1166360003429120_1614229062_o

14374625_1166360003429120_1614229062_o

Tiszteld apádat és anyádat, hogy hosszú ideig élhess azon a földön, amelyet Istened, az ÚR ad neked! 2Móz 20, 12

Tiszteld…

Furcsa parancs. Értem én, tisztelni kell, így helyes, meg minden. A tanárt, akit ki nem állhatok, a kötözködő rendőrt, mert egyenruha van rajta, a szüleimet, akiknek az életemet köszönhetem. Mégis nehéz.

Azért szeretem az Urat, mert megszabadított. Világos. Mert jó volt hozzám és az életét adta értem. Mert minden nap megújul kegyelme. Hálából szeretem, tisztelem, imádom, és megpróbálom megtartani a parancsait.

olvasás folytatása