15. nap

“Eljövök hamar: tartsd meg, amid van, hogy senki el ne vegye koronádat.” Jel 3,11

Uram, én szeretném jól csinálni. Tényleg szeretném.

Szeretném nem elrontani, szeretnék nem szétcsúszni. Szeretnék jó ember lenni. Őszintén és bátran szeretni. Mindenféle énközpontúság nélkül adni. Meglátni a másikban, az elesettben, a sérültben az embert. Ahogy te látod őket és engem.

Szeretnék helytállni. Mindenhol. A munkában, a magánéletben.És a hitben is. Úgy szeretném, hogy ha rám nézve büszkén mondanád: „ez az én szeretett gyermekem”.

Én tényleg szeretném a dolgokat jól csinálni. Maximálisan.De sokszor nem megy. Sokszor kevés az akaratom, az igyekezetem, a hitem, a tudásom ahhoz, hogy tényleg jól csináljam. Kevés vagyok. Nem vagyok kész. És nem tudom, hogyan lehetnék jobb, több. Az eszközkészletem hiányos.

Hát ez vagyok.

Uram, te ismersz. Látsz engem. Előtted tényleg fölösleges félrebeszélnem. S igazából nem is akarok.

Csak csendben kérlek, hogy segíts teljesen átadni az életem, a mindennapjaim Neked. Segíts nem elrontani. Segíts jól csinálni. Segíts megélni az ünnepeket. Segíts örülni. Segíts szeretni. Nélküled mindez nem megy.Semmi sem megy.

Uram, te formálj mindenben engem.

Ámen.

14. nap


“Eljövök hamar: tartsd meg, amid van, hogy senki el ne vegye koronádat.” Jel 3,11

Istenem olyan sokszor félek, hogy el fogom rontani. Hogy el tudom rontani. Mert elveszek a részletekben, és túl későn döbbenek rá, hogy kihagytalak a folyamatból.

Tudom, hogy Nálad sosem lehet túl késő. Hogy hozzád az utolsó pillanatban is járulhatok kegyelemért. Végtelenül hálás vagyok ezért a biztonságért, de olyan jó lenne, ha nem vesztegetnék el egy csomó időt Nélküled.

Talán ha már az elején bevonlak a folyamatba,nem adnám fel háromszor is, négyszer is út közben. Talán ha nem halogatnék minden percet, ami Veled kapcsolatos, nem érezném úgy néha, hogy csak múlnak, de nem telnek a napjaim.

Istenem, hadd imádkozzam most mindazokért,akik még hozzám hasonlóan hajlamosak Téged a prioritási lista végére rakni,mondván, hogy majd a végén, majd akkor megnyugszunk a karjaidban. Azokért, akik végigrohanják az adventet, végiggürcölik az ünnepet is, és csak a végén döbbennek rá, hogy a teljesíthetetlen elvárásokat ők maguk állították fel maguknak. És arra is, hogy mindez elég volt ahhoz, hogy Téged már megint az utolsó pillanatra halasszanak.

Ne zsúfolj, ne halogass, ne rohanj: állj meg,és engedd be Őt most! Imádkozz, vigyél elé mindent, és ne zavarjon, ha közben odaég a süti. Mindig az Isten az első a fontossági listán. Ne az utolsó pillanatodat add oda, hanem add át Neki mindet!

← Vissza a naptárba

13. nap

“Eljövök hamar: tartsd meg, amid van, hogy senki el ne vegye koronádat.” Jel 3,11

Olyan könnyű a gyülekezetben arról énekelni, hogy jó vagy, Uram, Te megsegíted a Benned bízókat, tenyereden hordozod őket.

Olyan jó csodás történeteket hallani a Te hatalmas tetteidről.

De Te, Atyám, nem akarsz meghökkentő sztorik főhőse maradni csupán.

Élő valóság vagy, szuverén Úr, tevékeny Akarat, fáradhatatlan Nevelő.

Megengeded, hogy olykor fájdalmakat, nehézségeket, problémákat is lássanak a szentjeid.

Mondd, hogy ne csüggedne a lelkem, amikor most is egymást követik a rosszabbnál rosszabb hírek?

Hogy ne aggódna a  lelkem, amikor egyik percről a másikra szét tud esni körülöttem a világ?

Hogy ne háborogna a lelkem, amikor a szavad nem egyezik azzal, ami épp körülvesz?

Ma este Eléd teszem mindazt, amivel hosszú ideje küszködök, minden valamirevaló eredmény nélkül…

Neked panaszolom el a kudarcaimat, Tőled kérem el a sikereket…

Hozom Eléd a félelmeimet, aggodalmaimat, kétségeimet, háborgásaimat…

Kérlek, emlékeztess azokra a dolgokra, amik görcsbe húzták a gyomromat még nem is olyan régen, de Te hatalmas kézzel átvezettél a bajon…

Végül hadd hozzam Eléd mindazokat, akikről tudom, hogy nehéz helyzetben vannak most, akiknek szükségük van a Te drága erődre, biztatásodra, kegyelmedre….

← Vissza a naptárba

12. nap

“Eljövök hamar: tartsd meg, amid van, hogy senki el ne vegye koronádat.” Jel 3,11

Drága Uram!

A Te szavad élő, igaz, tiszta. Én mégis gyakran félreértelek,vagy csak egyszerűen nem figyelek rád. Emiatt pedig újra és újra őrlődöm olyan dolgok miatt, amikkel kapcsolatban Te azt mondtad, nincs okom félni.

Uram, tudom, sokan, akik hisznek benned, és szeretnek téged,abban sem biztosak, ami a legnagyobb biztonságot adja: a Te ígéretedben, hogy a halállal nem ér véget minden. Uram, annyian vannak, akik nem tudják, mi vár rájuk. Kérlek, erősítsd meg őket, adj nekik bizonyosságot, hogy Jézus Krisztus épp azért jött el hozzánk, hogy ne kelljen félnünk. Uram, segíts, hogy mindazok, akik félnek, bizonytalanok, a Te szeretetedben megnyugodjanak, s bizonyosságuk legyen az örök élet felől.

Uram, segíts, hogy ebben a biztos tudatban éljük mindannyian az életünket úgy, hogy rád mutassunk.

Kérlek, segíts ebben.

Ámen.

← Vissza a naptárba

11. nap

“Eljövök hamar: tartsd meg, amid van, hogy senki el ne vegye koronádat.” Jel 3,11

Uram, itt vagyok. Tudom messze kószáltam el tőled, sokat bujkáltam előled. Módszeresen és kitartóan építettem közénk a falakat. Azt gondoltam ez jó lesz. Lehet így is. De nem lehet. És te mindig is tudtad, hogy nem lehet. De nem parancsoltál vissza. Csak nézted mit teszek, hová rohanok és vártad, hogy mikor fordulok vissza, hogy mikor szaladok Hozzád vissza megtépázva, elfáradva.

S én most itt vagyok. És olyan nagyon vágyom a jelenlétedre, Uram. Igen, már nem akarok máshol lenni, már nem akarok lázadozni, hisztizni, nyafogni… Csak azt akarom, teljes szívemből szeretném, hogy legyen minden olyan köztünk, mint régen volt. Hogy a kétkedés, az ösztönös félelem, már-már gyanakvás helyét bennem újra az a mély bizalom, a parányi hit hegyeket mozgató ereje, az első szeretet mélysége töltse ki.

Jaj, Uram! Csak tudnám, hogy fogjunk ehhez hozzá?

Nincsenek módszereim, eszközeim… De talán most az egyszer nem is erre lenne szükség. Talán most az egyszer leengedett kezekkel hagynom kellene, hogy TE munkálkodj bennem

Nem szeretnék kapkodni, ügyködni, félrebeszélni, vak hitet csiszolni magamban – hagyni akarom, hogy TE építs, TE formálj és TE taníts.

Atyám, köszönöm, hogy erre még van lehetőségem. És köszönöm, hogy TE napról napra felfoghatatlan türelemmel fogadod vissza a hozzám hasonló elkószáló fekete bárányaidat. Uram, könyörgöm, add, hogy egyre többen éljenek a te szereteted lehetőségével, és visszatérjenek a hit útjára.

Ámen.

← Vissza a naptárba