Tízparancsolat 1.10

bigstock-Beautiful-woman-carrying-a-sui-30688583 [420178]

„Én az ÚR vagyok, a te Istened, aki kihoztalak Egyiptom földjéről, a szolgaság házából. Ne legyen más istened rajtam kívül!” (2Mózes 20,2-3)

bigstock-Beautiful-woman-carrying-a-sui-30688583 [420178]

Ijesztő ez a sok felkiáltójeles mondat egy fejezeten belül. Ez a sok szabály, előírás, utasítás, parancs – nevezzük bárhogy. És vannak közöttük olyanok, amelyek egyáltalán nem kényelmesek. Még a nem-gyilkolást csak-csak sikerül valahogy véghezvinni egy-egy napon, de ezek a nyugalomnapos, szülőtisztelős meg paráználkodós dolgok nem mennek igazán. Nem is beszélve a másik legújabb telefonjának, szép házának vagy jobb életének kívánásáról.

olvasás folytatása

Vasárnapi gondolatok

sunset-forest-wallpaper-4

sunset-forest-wallpaper-4

Urunk és Istenünk!
Tudod, kik vagyunk.
Te ismered a tiszta lelkiismeretű embereket
és a lelkiismeretleneket,
a magabiztosakat
és a bizonytalanokat,
a hívőket, keresőket, kételkedőket
és hitetleneket egyaránt.
Amikor azonban Előtted állunk,
minden különbözőségünk ellenére is
mindannyian hasonlók és egyenlők vagyunk abban,
hogy kegyelmed nélkül mind elvesznénk,
– de abban is,
hogy mindannyiunknak megígérted kegyelmedet,
és azt meg is adod szeretett Fiadban.
Hálát adunk Neked most, az nap kezdetén,
hogy Tőled jövünk és Feléd mehetünk.
Ragyogjon felettünk Betlehem csillaga,
és vezessen Hozzád!

(Karl Barth imádsága nyomán)

olvasás folytatása

Alkotói pályázat eredményhirdetése

shutterstock_3057120

shutterstock_3057120

Kedves TeSó olvasók és alkotók!

Alkotói pályázatunk közzétételekor nem tudtuk még, milyen kreatív energiákat szabadítunk fel felhívásunkkal. Hálásan köszönjük a beérkezett 17 pályamunkát, amelyeket ha tehetnénk, 17 különböző díjjal jutalmaznánk. Azonban sajnos erre nincs lehetőségünk, ezért az első három helyezettet szeretnénk díjban részesíteni (a harmadik díj megosztásával), illetve kiosztunk egy különdíjat is.

A pályázat dobogós helyezettjei:

  1. Kádár Tamás – „Kősziklából vizet”
  2. Gátasné Szatmári Valéria – „Keresztyén szellemiség a 21. században”
  3. Gátasné Szatmári Valéria – „A Biblia, mint a megújulás könyve”,
    Ficsor Fanni – „Társválasztás ma”

Különdíj: Németh-Nagy Andrea – Egy gyakorló keresztyén kismama/anyuka hitre nevelő gondolatai.

A helyezetteken kívül köszönjük mindazok munkáját és írásait, akik reagáltak pályázatunkra. Szeretnénk biztatni őket, hogy továbbra is olvassanak minket, figyeljék alkotói pályázatainkat, illetve legközelebbi felhívásunkig se hagyják parlagon heverni a bejegyzésírásra kapott kegyelmi ajándékaikat.

A nyertes írásokat korrektúra után folyamatosan közöljük majd oldalunkon!

Utolsó napok

trenches

 trenches

„Ő pedig így válaszolt: “Vigyázzatok, hogy meg ne tévesszenek titeket! Mert sokan jönnek majd az én nevemben, és azt mondják: Én vagyok! – meg azt: Az idő közel jött! De ti ne kövessétek őket. És amikor háborúk zaját és lázadások hírét halljátok, ne rettenjetek meg, mert ezeknek előbb meg kell történniük, de nem jön mindjárt a vég.” (Lk 21,8-9)

Ahogyan bibliaolvasó kalauzunkat követve napról napra, hétről hétre haladunk előre Lukács evangéliumának olvasásával, megfigyelhetjük, hogy milyen szépen meg van szerkesztve. A versek egymásutánisága egy tökéletes gondolatívet vezet végig.

Már akkor is észrevehető ez, ha csak az elmúlt egy hétre tekintünk vissza. Előző vasárnap olvashattunk arról, hogy miként vonult be Jeruzsálembe Jézus, majd miként sírt a város felett annak elveszettségén. Az ezt követő napokban pedig, a főpapok, az írástudók és a vének is mind azon voltak, hogyan veszítsék el őt – ez is megmutatja számunkra, hogy Jézusnak valóban volt miért és kiért sírnia. A Jézusnak feltett 3 kérdés pedig egyszerre mutat rá ezeknek az embereknek a hibás istenképére és biztat a Belé vetett bizalomra.

olvasás folytatása

Kiégve – ez nem az öregek problémája?

img_565cca9abceca

img_565cca9abceca

A frissen leérettségizett diákok világmegváltó kedvének lángjainál talán csak egy emberfaj vállalkozó szelleme és lelkesedése csap magasabbra: a munkakezdő, friss diplomásé.

„Élni sincs kedvem, nemhogy dolgozni. Pár éve ilyenkor még minden igyekezetemmel azon voltam, hogy a lehető legjobban elsajátítsam a leendő szakmám, jobban tanuljak, jól leadjam a vizsgákat, valódi, időtálló tudást szerezzek… Most meg? Alig várom a munkanapom végét, no meg a pénteket. Szakmai továbbképzés? Konferencia? Na ne nevettessenek. Kételkedem abban, hogy jó helyen vagyok-e egyáltalán. Nincs kedvem csinálni, elindulni sem akarok reggelente, nemhogy lelkesedni… Eltűrni a munkatársaim és a főnököm khm… hülyeségeit, leküzdeni az akadályokat, amiket sokszor a munkám elé gördítenek. Elviselni mindenki dilijét, akivel a munkahelyemen találkozom, és akinek épp rajtam van kedve kitölteni az idegállapotát. És a határidők… Egyre csak tornyosulnak felém, az itthoni teendők meg állnak, azt sem csinálja meg senki helyettem. A hátam közepére kívánom az egészet, s nem értem, pár évvel ezelőtti énem hogyan vágyhatott erre?! Ismerős a helyzetleírás?

Előrebocsátom: nem, pár évvel korábbi éned nem erre vágyott. Csak ilyen lett. A kérdés az miért lett ilyen és mit tehetsz ellene.

olvasás folytatása